Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
el Belch-csel együtt egy György nevű besenyővel, akinek halála után Simontornyai Imréé és Istváné lett. 190 1401-ben a Szerechenek Keluzd-i (Kölesd) jobbágyai pusztították a hodosi erdőt. 191 1404-ben pedig Hódost és Beleset jogtalanul birtokolta Báthmonostori Töttös László. 192 Belesről már 1321-ből is vannak adataink, amikor nyolc fogott bíró ítélete alapján felosztották. A szomszédos Középfalu felosztása Péter fia Ivachinus és Gergely, valamint Boich ispán és István között már három évvel korábban megtörtént. 193 1342-ig Beles egy része Belchi Lászlóé volt, aki ekkor a Fejér megyei Szentágotáról származó Mihály fia Besenyő Miklósnak elzálogosította. 194 Az 1390-es években Beles és Hódos körül oklevelek egész sora keletkezett. Egy évtizedig húzódott Bátmonostori Töttös László beiktatása e két birtokba. Az aktus végül határjárással együtt 1399-ben történt meg a szekszárdi konvent jelentése szerint. 195 Barlyád késő középkori települését terepbejárásainkon nem találtuk meg. Az Árpád-kori települést — a felszínen látható nyomokról ítélve — a XIV. században már nem lakták. Az okleveles anyagban viszont megszaporodott a helységre vonatkozó adatok száma. így például 1400-ból, mikor a falu Kanizsai Miklós birtoka volt, több mint egy tucat jobbágy nevét ismerjük, akik közül az egyik besenyő volt. 196 A közelében fekvő Középfalu 1329-ben a simontornyai vár uráé, magnifieus magister Johannes filius comitis Hench rector castri Növi Montis Pestiensis-é volt, aki Ozorai András fia Miklóstól kapta más Tolna megyei birtokokért cserébe. 197 1410-ben egy per kapcsán határjárást végeztek, így a falu területének fekvése többé-kevésbé ismeretes. 198 Kajdacs területén több késő középkori lelőhelyet találtunk, amelyek közül egyelőre bizonytalan, hogy a XIV— XV. században melyik (vagy melyek) viselte (ill. viselték) a Kajdacs nevet. 1428-ból egy, a pápához intézett supplicatio-ból megtudjuk, hogy Stephanus Georgius volt a rector parochialis a kajdacsi templomban, melynek Szűz Mária volt a védszentje. Fentieket megerősíti egy 1433-ból való supplicatio is. 199 Kajdacstól É-ra feküdt Dorog, a Sárvízen révvel, ami a nevében is kifejeződött a XV. században. 200 Két régészeti lelőhelyet is találtunk egymás mellett, amely Nagydoroggal azonosítható. 201 Kaj daccsal szemben, a Sárvíz túloldalán volt Szentlőrinc, melyre alig találunk adatokat. 202 1476 előtt Szentlőrinci Maróti Mátyus macsói báné volt, s ekkor adományozta Mátyás király Pyber Benedek budai provizornak és rokonainak. 203 1357-ből a falu egyik — Tabára vezető — útjára is van adatunk. 204 Viszont a Szentlőrinctől északabbra fekvő néhány faluról (Csilleg, Bikád, Csetény, Egres) nem sokkal tudunk többet, mint az Árpád-korból. 205 Csilleget 1405ben végzetesnek látszó csapás érte, ugyanis teljesen elpusztította a rátörő Bykad-i Iwahon fia Péter. 206 Pálfalváról (a mai Pálfa) és Aporról is kevés adattal rendelkezünk. Pálfalva 1450 és 1462 között Apari Fülöpé volt, s annak magtalan halála után a koronára szállt. Mátyás király Garai László nádor özvegyének és fiának adta. 207 1469-ben azonban már ismét új birtokosok kezében találjuk. 208 Terepbejárásunkon talált két lelőhelyünk egyikét feltételesen Aporral azonosíthatjuk, melynek Árpád-kori lakossága tovább élt a XIV— XV. században, a másik helyen csak késő középkori településnyomok látszanak a felszínen: talán Pálfalva maradványai. 209 68
