Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

237. Sinkovics István rec: Budai török számadáskönyvek 1550—1580. közzétette: Fekete Lajos és Káldy-Nagy Gyula Bp. 1962. 658. 1. Szdk. 1969. 112—113. 1. A budai beglerbégség kiadásainak csak kb. 1/3 részét fedezték a befolyó jövedelmek. Ezért Isztambulból 16—18 millió akcsét (kb. 350 ezer forint) kellett Budára szállítani — főleg katonai költségekre. 238. Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története I. köt. Sopron, 1924. 485—486. 1. ETE V. 189. 1. Zágerus Imre levele Tolnáról, 1549 augusztus 3-án: „Ego... novam aperuj scholam vetere in mainu pontificiorum existente. Jam in hac schola nostra plus mínus 60 scholares numerantur, ex plebe autem auditores circiter 500 ..." 239. Takáts 108. 1. 240. Török—magyar oklevéltár Kiadja: Karácson Imre Bp. 1914. 60. 1. 47. sz. 241. Étére lásd Holub: Ete 8. sk. 1. Eckhardt: Jobbágylevelek, 1954. 202—205. 1. Andrásfalvy Bertalan: A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. századba^. Pécs, 1965. 4. és 43. 1. 7. jegyz. Pataki József: Adalékok a Sárköz népességének történetéhez Pécs, 1937. 3. 1. Fekete Lajos—Káldy—Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek 1550—1580. Bp. 1962. 288. sk. 1. 242. Holub: Szekszárd 5. 1. 243. Defterek II. 178—179. 1. A kétfajta defterekre lásd Káldy—Nagy Gyula: A dzsijze defterek és a tahrir defterek népességstatisztikai forrásértéke Történeti Statisztikai Közlemények 1959. 1—2. sz. 108. sk. 1. A „ház"-ak száma az összeírásokban kb. az 1580-as évektől kezdve (részben valószínűleg korábban is) nem a házak tényleges számát, hanem a dzsizje fizető családfők, ill. önálló keresők számát jelezte, (uo. 110. 1.) 244. Defterek II. 334. 1. ill. 338—339. 1. 245. uo. 196—198. 1. 246. uo. ih. 247. Az apátságról a mohácsi csata utáni időkből semmit sem tudunk. Csak a címét adományozták a Habsburg-uralkodók. (Sörös: Apátságok 334. 1 1564-ben a török adóösszeírások alapján Madocsának — mint Palota vár tartozékának — 4 zsellér, 3 puszta és 7 adófizető portája volt.) Pákay Zsolt: Veszprém vármegye története a török hódoltság korában a rovásadó összeírás alapján (1531— 1696) Veszprém, 1942. 164. 1. 248. Defterek II. 238—248. 1. Ugyanakkor Étén 190, Ebesen 77, Decsen 87, Bátaszéken 82, Nyéken 66, Bátán 85, öcsényben 55, Faddon 130, Szentgyörgyön 140, Pakson 272 adófizető családfőt írtak össze. (uo. ih.) 249. uo. ih. 250. uo. 248. 1. a'i 251. Lásd 244. jegyzet. 252. Defterek II. 438—447. 1. 253. A vártartomány történetére lásd Urbáriumok 149. 1. Területünkre vonatkozó részek 168. 1. 254. Tanúsítja ezt Ete város esete (Echardt: Jobbágylevelek 203—205. 1.) Minden hatalom a végvárak, a végvári kapitányok kezében volt gyakorlatilag, mert a megyei igazgatás megszűnt. (Holub József: Tolna vármegye r'^étje Turul, 1914. 82—85. 1.) 255. Urbáriumok 149. sk. 1. 256. Basák levelezése 200. és 476. 1. 89