Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

építésének kezdetét. A nemzetségi kolostortípus legkorábbi vezető emlékének Lebenyt tartja, amelyet 1199-ben említenek először, (uo. 92. 1.) 147. Az oklevél általunk használt kiadása CD II. 120. sk. 1. Az oklevél részeinek időrendi szétválasztását Kubinyi András végezte el. 148. Sörös: Bakonybél 270. 1. Madocsát 1227-ben Porthmadacha néven említették (Hazai Okmánytár, szerk. Nagy Imre VII. k. 12.) Csánki 439. 1. ezt külön településnek veszi, pedig nem erről van szó. Pais Dezső: Part, rév, bolt MNy 1935. 99—105. 1. adott magyarázatot erre. Szerinte a „part" jelentéstörténetének korai szakaszában a „rév" jelentés állt előtérben (100. 1.) A középlatin portus (=rév) szóból lett partus, majd part a magyarban (101. 1.) A Portus Madocsa magyar megfelelője így a „Partos Madocsa", ill. Part Madocsa lett (uo. ih.). Ugyanígy magyarázható Pais szerint a Sárvíz melletti Dorog 1399-ből származó „Parthas Dorogh" neve is (Csánki 423. 1.) Partos Dorog lehetett a magyarban. 151. Sörös: Apátságok 331. 1. Rupp 1/2. 398. 1. Fuxhoffer—Czinár I. 268. 1. 152. 1806-ban a megmaradt torony mellé református templomot építettek (Kováts J. István: Magyar református templomok II. k. Bp. 1942. 416. 1. képe 418. 1. ill. Genthon 188. 1. egy pillérfő képe uo. 175. I) 153. Haas Mihály: Emlékek a' Duna' mentén Földvártól Vukovarig Emlék-Könyv Kiadja: Danielik János II. köt. Pesten, 1852. 356. 1. 154. Rómer Ferencz Flóris: Régi falképek Magyarországon Bp. 1874. 123. 1. Lásd még Radocsay Dénes: A középkori Magyarország falképei Bp. 1954. 167. és 178. 1. 155. Rómer Flóris Ferencz: Román és átmenetkorú építmények hazánk területén (Szemelvények jegyzőkönyveimből) Archaeölogiai Közlemények X. 1876. II. füz. 29. 1. 156. Varga Gyula madocsai lakos közlése szerint a legutóbbi csatornázáskor is kerültek elő régészeti leletek a templom környékén. 157. Csánki 408—413. 1. 158. Nem véletlen, hogy Györköny az egyetlen, mert a Duna és a Sárvíz közötti homokos, vízszegény terület nem kedvezett nagyobb település kialakulásának. 159. Tulajdonképpen tizenkét vár volt, mert Szekszárd vára voltaképpen kolostor, csak megerősítették, mint talán a széki várat is (?). Ez az egy-két vitatható eset, ill. a történeti forrásokban és régészetileg fel nem fedezett erősségek nem változtatnak lényegesen az arányokon. 160. Kolostorokra, birtokosokra lásd Csánki 397—481. Kónyi Mária—Holub József— Csalog József—Dercsényi Dezső: A bátai apátság és Krisztus vére ereklyéje Pécs, 1940. 7. sk. 1. továbbá Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században 1. közlemény Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei IV. 1968. Bp. 1968. 337—358. 1. 161. Csánki 481. 1. 162. Csánki 413—459. 1. A településtípusok középkori latin megjelölésére lásd Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X—XV. század) Bp. 1966. 36. sk. 1. 163. Az okleveles anyagban pusztaként csak Uzd szerepel (1497—1500: Possessio Pwzhawzd, Predium Pwzthawzd). 164. ZsO I. 6208. sz. oki. 691. 1. 165. Anj. Okm. IV. 296. 1. 166. Kiss 298—299. 1. A várbirtokok változását lásd Csánki 406. 1. 167. Csánki 406. 1. 168. uo. 403. 1. Az oklevelek szerint Kajmát 1450-ben, Kápolna 1498-ban, Bikád és Bikágy 1464-ben a Bodók birtoka (uo. 462, \.) 85 j