Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

122. karácsonyi III/l. 61. 1. Említve 1293-ban (ÁUO XII. 540. 1.) ill. 1292-ben (uő. 535. 1.) terra Bika néven, a Szakadáti családé. Temploma védszentje Szent Mihály volt. (ÁUO XII. 519. 1.) 123. ÁUO IX. 382. sz. oklevél 326. 1. Beles templomát már a pápai tized jegyzékek is említik (Ortvay 253. 1.) 124. ZsO II. 8014. sz. oklevél. (428. 1.) 125. A Templomdűlőben is kerültek elő 1959-ben az Árpád-kortól a XVI. századig keltezhető leletek. 126. Csánki 432. 1. Ortvay 255. 1. 127. Kajdacsra Bátky 99. 1. és Erén, Hasán: Kajdan MNy 1943. 315—316. 1. Kajmadra Virágh 48. 1. Bátky 99. 1. alapján. Bprjádra Virágh 20. 1. 128. Csánki 423. 1. Besenyők i

s lakták (uo. ih.) Györffy 416. 1. A helység neve szláv eredetű (Kálmán 173. 1. és Virágh 33. 1.) 129. Hpl: A n. múzeum régiségosztály gyarapodása az 1903. évben Arch. Ért. 1903. 446—447. 1. A terület három régészeti lelőhelye közül kettő jöhet számításba, mint a mai Nagydorog Árpád-kori őse. 130. A templom védszentjéről elnevezett falvak általában a XIII—XIV. században keletkeztek. Ebben az időben Lőrinc és Miklós igen divatos védőszentek voltak. (Kálmán 177. 1.) 131. Csánki 451. 1. 132. Csánki 421. 1. és Ortvay 253. 1. 133. Pesty 280. és 284. 1. szerint a nép ismerte Csetény falu helyét. Az 1930-as években Illyés Gyula is tesz említést régészeti emlékekről: „A puszta egyik távoli részén, az úgynevezett »büdös sarokban^, a Sió partján, a marhadeleltető Árpád-kori templom romjain épült. Ugyanitt régi kelyheket és tatárjárás korabeli aranypénzeket találtak..." (Illyés Gyula: Puszták népe Bp. 1962. 15. kiadás 25. 1.) — Rácegresnél. 134. Csánki 421. 1. 135. uo. 418. 1. 136. uo. 423. 1. 137. uo. ih. és Ortvay 254. 1. 138. Pesty 234. 1. 139. Csánki 414. 1. Ortvay 257. 1. „Pol Sutorum" azonosítása Pálfával nagyon kétségesnek tűnik. 140. A Bikács nevet török eredetűnek tartja Bátky 99. 1. 141. Erdélyi László: A tihanyi apátság története Bp. 1908. 420—421. 1. 142. uo. ih. és 499. 1. 143. Az ásatásokat ismertető rövid jelentéseket lásd Rég. kut. 1961—1967. Simontornya legalaposabb történeti leírása Kiss művében. Ma sem igen sokat tehetünk hozzá ahhoz, amit több mint három évtizede gondos munkával megírt. 144. Lásd Kubinyi fentebb idézett kézirata. Madocsa neve Melich János: A Máma helynév MNy 1939. 143. sk. 1. szerint magyar személynévi eredetű. 145. Lásd erre általánosságban Fekete—Nagy Antal Településtörténet és egyháztörténet Szdk 1937. 419. 1. 146. A korai magánkegyuraságra lásd Kollányi Ferenc: A magánkegyúri jog hazánkban a középkorban Bp. 1906. 132. sk. 1. Tagadja a XIII. századig tartó — sokak által hangoztatott — kizárólagos királyi kegyuraság létét. Meggyőző és helyesnek látszó érvelését még ma sem fogadták el. Például Bercsényi Dezső szerk: Magyarországi művészet a honfoglalástól a XIX. századig Bp. 1964. 3. kiadás 88. sk. 1. is a XIII. századtól számítja a nemzetségi (családi) monostorok 84