Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
ad 2. Nem a király, hanem az egyház közvetlen hatalma alatt állanak. ad 3. Az adózás alól való mentesség csak korlátozottan illeti meg a prediális nemest. Az egyes törvények adókivetései ugyanis a nemesekre nem vonatkoznak, kivéve az egytelkes nemest és a prediális nemest. Ilyen törvénnyel találkozunk az 1521 :XIX. tc.-ben, noha előzőleg az 1475 :VI. te. úgy rendelkezett, hogy sem az egytelkes nemeseket, sem a prediálisokat adóval nem kell megróni. Egyes prediális székek minden királyi adó alól fel voltak mentve, ez valószínűleg azokban az általános kiváltságokban gyökerezik, amelyeket az egyházak kaptak népeik részére s melyekben az egyházak összes népei ki voltak véve a királyi adózás alól. 19 Mohács után már nem respektálják az egyházak népeit sem, s a prediálisok adómentessége csupán akkor érvényesül, ha privilégium-levelet tudnak felmutatni, vagy ha egyes törvények kifejezetten kiveszik a prediálisokat az adófizetés alól. Ilyen törvény volt az 1567 :XIV. te, mely kimondja, hogy az egyházi nemeseket ne adóztassák, mert ők is viselik a terheket és személyes hadbaszállásra kötelesek. Ennek ellenére 1598-ban a rovok adóösszeírás alá veszik a prediálisokat, 20 s csak az 1599:VIII. tc.-be sikerült az esztergomi érseknek bevétetni, hogy prediálisait — amennyiben nem armalisták, vagy birtokos nemesek — csak saját nádoruk, vagy alispánjuk taxáihatja. 1640. április 22-én III. Ferdinánd ad ki privilégium-levelet a verebélyi székhez tartozó prediálisok részére, hogy azok adófizetésre, mellyel a király nemesei nem tartoznak, nem kötelesek és arra nem szoríthatók. 21 A gyakorlat azonban bizonytalan. Ennek oka a törvények állandó változásában is kereshető. Az 1647: XXVI. te. már az olyan armalista és prediális nemesek adóztatását is elrendeli, akiknek nincsenek jobbágytelkeik. Ez azonban mégsem válik állandóvá s nem megy át egészen a gyakorlatba, ez látszik az 1741:LXIII. te. 9. pontjából, mely az egyházi nemesekről úgy emlékezik meg, mint akik adózástól mentesek. 22 Az adózással kapcsolatban említhetjük a prediálisok vámmentességét is, mert ez is elsősorban királyi bevétel volt, vagy a király privilégium útján a vám jövedelmekben másokat is részesített. A vámmentesség az esztergomi egyházmegyében nemcsak a prediálisokat, de az érseki jobbágyokat is megillette, amint azt az 1563 :LIX. tc.-ben törvénybe is foglalták. A bácsai prediális szék is élvezte a vámmentességet. 23 A magyar feudális jogban a termények után az egyháznak járó szolgáltatás a tized (decima) volt. Már Szent István II. dekrétuma elrendeli minden termény után a tized fizetését az egyház számára, melynek legnagyobb ( 3 A) része a püspököt, '/« része (később sok helyen csak */» része) a helybeli plébánost illette. Előbb az egyháziak nagy része, később a nemesség kivonták magukat a tizedfizetési kötelezettség alól, amit a XV. században számukra törvény is biztosított (1439:XXVIII. te). Ugyanerre törekedtek a prediálisok, s ez részben sikerült is nekik, mert az 1500:XXIX. te. biztosítja, hogy azokat, akik a tizedfizetés alól addig mentesek voltak, — mint az egytelkes nemesek és egyes egyházak prediálisai, — ezután se kényszerítsék rá. Hogy ez a mentesség nem minden egyház prediálisaira vonatkozott, mutatják a veszprémi püspök és a káptalan egyházi nemesei, akik a XVI. század elején is fizették a decimát. 24 8
