Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

viszont alacsonyabb a levegő nedvessége a nyugati részekhez viszonyítva Ki-, sebb a szélerő is, a csapadékmennyiség a szomszédos alföldi aszályos terüle­tekhez hasonló. 19 A Sárvíz mente évi középhőmérséklete 10,5 fok, ami 0,5 fok­kal magasabb a nyugatabbra fekvő Hegyháténál. A csapadék a Kajdaostól délre fekvő területeken 600 mm, ettől északra, ül. a Duna felé haladva 550 mm-re csökken. 20 Feltételezhetjük, hogy az éghajlati viszonyok gyökeresen nem változtak meg a középkor óta. Lássuk, milyen támpontot adnak a történeti-földrajzi rekonstrukcióhoz a régi térképek és leírások: Megállapíthatjuk, hogy egész Tolna megyére vo­natkozóan mindkét forráscsoport meglehetősen kis számú. Mind az Országos Levéltárnak, mind a megyei levéltárnak meglehetősen kevés területünkre vo­natkozó kartográfiai anyaga van, annak is döntő többsége kataszteri térkép, amely csak a helynevek azonosítására használható. 21 A XVI— XVII. századi Magyarországot ábrázoló térképek a Sárvíz mente szempontjából nem sokat mondanak, hiszen részletező ábrázolást a kis méret, de még inkább a kezdetleges technika miatt nem találhatunk rajtuk. 23 Nem látszik célszerűnek, hogy minden egyes ebben a korban keletkezett térkép­lapot külön-külön értékeljünk, többségük úgyis egy-két önálló munka máso­lata, variánsa. A térképészek életrajzát, forrásait pedig nem ismerjük még eléggé ahhoz, hogy eldönthessük, hogy egyes térképlapok melyik helység ne­vét miért tüntették föl, másokét pedig miért mellőzték. Elhamarkodottnak látszana, ha az írásos források adataival egyenértékűnek fognánk föl a török kori térképeket egy-egy település jelentős vagy jelentéktelen voltának, ill. tovább élésének megállapítására. Annyit megjegyezhetünk, hogy Simontor­nya, Szekszárd, Tolna és Anyavár neve általában minden térképen szerepel. Mellettük váltakozva előfordult Dorog (= Nagydorog), Szentlőrinc (Sárszent­lőrinc), Kajdacs, stb. jelölése is. Tehát a korhoz és a körülményekhez képest még a távoli nyugat is viszonylag részletes ismereteket nyerhetett a térképek révén ezekről a területekről. 23 Az első igazán pontos — ma is jól használható helyrajzot adó — tér­képek az 1680/90-es évek felszabadító háborúi során készültek. De a keresz­tény csapatok gyorsan végigvonultak megyénken, mivel sehol nem. találtak nagyobb ellenállásra. Ezzel magyarázható, hogy Simontornya és környékének kivételével más területről nem készültek ábrázolások. Mégis rendelkezünk a XVII. század végéről a megyét ábrázoló térkép­pel, amely nem katonai célokra készült, hanem egy — Magyarország me­gyéit magába foglaló — atlasz darabja. A sorozattal, amely a Hevenesi-gyűj­teményben található, behatóan még nem foglalkoztak, pedig már közel két évtizede felhívta egyedülálló érdekességükre a figyelmet Fodor Ferenc. 24 Az addigi térképezést minden vonatkozásában lényegesen felülmúló első katonai fölmérés területünket ábrázoló része régészeti és történeti szempont­ból nem olyan nagy jelentőségű, mint a más vidékeket bemutató lapok. 25 Tol­na megye felmérése 1782—1784 között készült, kilenc mérnök munkája. 26 A térképlapok mellett csaknem egyenlő fontosságúaknak tekinthetjük az ország­leírásokat, amelyek voltaképpen térképmagyarázatok. 27 Lichenstern József cs. és kir. százados is elkészítette 1793—1795 között három más megyével együtt Tolna megye térképét is 1:200 000 léptékben. Domborzat és vízrajz ábrázolásában munkája a katonai felvételeknél jóval gyengébb kivitelű, méretaránya miatt is kevésbé részletgazdag, mint azok, 28 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom