Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Dr. (isizmadia Andor: A szekszárdi prediálisok és utódaik a feudális korban A szekszárdi prediálisok Mohács előtt A Tolna megyei Levéltár őriz egy protocollumot ezzel a felirattal: „Szexardi Nemes Urakat illető Prothocollum pro Anno 796". Tartalma felöleli 1805 és 1847 évek között a szekszárdi nemességnek mint közösségnek szervezetére és működésére vonatkozó legfontosabb dokumentumokat.

1 A protocollum belső lapján a bácsi országgyűlésen a szekszárdi apátság harcos jobbágyainak szabadságára elfogadott 26. sz. törvény szövege ekként volt lerögzítve: „Nobilles (!) Praediales Ecclesiae Szexardiensis in eorum antiquis Libertatibus et Juribus Conserventur. l

mo Nec per Abbatem Ipsius Ecclesiae ad aliqua Inconsueta servitia, vei Collectas Prius non solitas Compellantur". Mindez arra mutat, hogy a török uralom után vissza- vagy ideköltözött tekintélyes számú nemesség — még ha túlnyomó részben nem is volt utóda azoknak a szabad jobbágyoknak,

2 kik a XIII. században IV. Béla 1239. évi privilegiumlevelében ilyenekként ?zerepelnek, s kik a XV. századtól már mint a szekszárdi apátságnak a fajszi szék keretében elhelyezkedő egyházi nemeseiként, prediálisaiként

3 működtek — magát e prediálisok utódának tekintette s valószínű, bár mindezt ma már nehezen lehet kimutatni, hogy néhány család női ágon valóban a szekszárdi prediáli «ok közvetlen leszármazottja. A prediálisok és utódaik kérdése felveti a prediálisok jogintézményének tisztázását, tekintettel különösen arra, hogy a szekszárdi prediálisokról viszonylag kevés adat áll rendelkezésre,

4 szükséges a prediálisok intézményének bemutatása is. E rendkívül elterjedt intézmény ugyanis a török idők alatt általában megszűnt, valójában eredeti állapotában csupán öt prediális szék keretében élt tovább s így az ezekre vonatkozó sokkal bővebb források segítségünkre lehetnek a szekszárdi prediálisok jogi helyzetének rekonstruálásához. A prediálisok Magyarországon Hazánkban a XI. század okleveleiben jelennek meg az egyház

5 lovas szolgái (equites, ministri), a XIII. századi oklevelekben iobagiones equites, liberi, exercituantes, bellatores,

6 exercituare debentes.

7 Ezek a nevek az egész középkoron át szerepelnek, de a XIV. század elején feltűnik egy új nevük is: prediális. Ez lesz a következő században már általános elnevezésük, amelyet magukkal visznek az újkorra is.

8 5