Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

szép volt a Tolnavármegyében az a cikk a jogról... Hát te mit csinálsz mindig Misi? Sose látom nevedet a Pesti Hírlapban.* Csak azért maradtunk még egy napig, hogy másnap jelkapaszkodjunk a szőlőhegyre, megnézzük a présházat, Cenci keresztjét, a végtelenbe nyúló völgyet. A hegyet akkor látta utoljára."''

1 Ne feledjük: 1937-ben történt ez, amikor Babits európai híre már eljutott Szekszárdra is, pontosabban el kellett volna jutnia, de ha a nagynéni irodalmi tájékozottsága sem terjedt túl a Pesti Hírlapon, mit lehetett várni a trafikosoktól? Illyés visszaemlékezését olvasva úgy tűnik, Gál István lelkes tanulmányai is a pusztában hangzottak el: a beteg Babits ismeretlenül bolyongott a szekszárdi utcákon. Neve most már jószerint csak drámai lefolyású betegsége kapcsán került a szekszárdi lapokba, s az ismeretlen helyről kapott információ, a maga tudálékosságával minden bizonnyal fölborzolta az evő-ivó szekszárdiak kedélyét. „Fokról fokra nagyobbodó daganat szűkítette a légcsövét, amelynek belseje alig pár milliméternyi átmérőjűre szűkült össze. A daganatnak műtét útján való eltávolítását budapesti orvosok nem vállalták, mert a speciális gyakorlatot megkövetelő operáció közben előállhat az a komplikáció, hogy egy csöpp vér is megbéníthatja és lehetetlenné teszi a légzést. A műtét elvégzésére úgy a fővárosi, mint a külföldi specialisták egyértelműen dr. Niessen professzort, a konstantinápolyi egyetem sebésztanárát ajánlották, aki, mint a világhírű dr. Sauerbruch professzor tanársegéde került a konstantinápolyi egyetem katedrájára. Dr. Niessen Budapestre jövetelét amerikai útjával kapcsolatosan jó ideig megakadályozta az egyetemi oktatás előre beosztott munkarendje, de ezt az akadályt elhárította Kánya Kálmán külügyminiszternek a török kormánynál való diplomáciai közbenjárása. Ennek eredményeképpen dr. Niessen, aki az International College of Serbury kongresszusán mint az egyesület alelnöke most Amerikában volt, hazautazása közben a műtét elvégzésére kiszállhatott Budapesten, ahová szerdán érkezett. Babits Mihályt még szerdán beszállították a budapesti Pajor szanatóriumba, hogy a gégeoperációt dr. Winternitz budapesti orvosprofesszorral együtt dr. Niessen ott végezhesse el. A súlyos műtétre csütörtökön délelőtt került sor, és a professzoroknak segédkeztek dr. Laub László gégespecialista, valamint dr. Schiell Imre belgyógyász, egyetemi magántanár. Két óra hosszat tartott a helyi érzéstelenítéssel altatás nélkül végzett operáció, melynek során eltávolították azt a megdagadt pajzsmirigyrészt, amely a légcsövet megszűkítette és akadályozta a légzést. Dr. Babits Mihály igen hősiesen viselkedett a rendkívül súlyos és komplikált voltánál fogva sok időt igénybe vevő műtét alatt, amely után kielégítően érzi magát."

18 Pontos, részletes beszámoló, melynek megfogalmazásában nyilván orvos is segített, s aligha kételkedhetünk abban, hogy a lap élén közölt tudósítás nagy feltűnést keltett, s mintha csak valami izgalmas bűnügyről lett volna szó, a lap következő számában

49 visszatértek rá: „A hosszantartó műtét kitűnően sikerült, a túltengő pajzsmirigyet leválasztották a gégéről, amelyet összeszorított és annyira megszűkített, hogy Babitsnak évek óta légzési nehézségei voltak. A légzési panaszok a műtét után megszűntek és a beteg költő — a körülményekhez képest — jobban érzi magát." Az üres szenzációhaj hászat Babits betegségével is visszaélt, vagy inkább azt kell mondanunk, hogy Szekszárdot csak a látványos-tragikus betegség érdekelte. Mert amikor Babits egy év múltán ismét meglátogatta a szülővárost, ismét betegségét elevenítették fel, s a riportert az sem zavarta, amit így egy 312