Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

séges is. Í927-től a Baumgarten-aíapítvány kurátora, ami nemcsak megtiszteltetés, hanem irodalmi hatalom is; meghívják a berlini egyetemre; negyedszázados írói jubileuma valódi ünnep; tagjai sorába választja a Kisfaludy Társaság, s egy fénysugár Szekszárdról is bevilágít életébe. Néhány év csupán, mert 1933 tavaszán ismét ágynak dőlt, s a hátralevő esztendők már a betegség és a szenvedés jóvátehetetlen esztendei voltak. Az első elismerést az 1929-es év hozta, amikor meghívta a berlini Magyar Intézet, hogy tartson előadást. A meghívásban része volt Farkas Gyula irodalomtörténésznek, a Magyar Intézet igazgatójának, s valószínűleg neki kell betudnunk azt is, hogy Babits berlini szereplése valóban kulturális eseményt jelentett. Becker porosz kultuszminiszter, akinek már korábban kapcsolata volt a Minerva Társasággal.

17 látta vendégül Babitsot, akinek tiszteletére Kánya Kálmán követ, a későbbi külügyminiszter vacsorát adott. Babitsék komolyan készültek a berlini útra, amint Török Sophie Einczinger Ferenchez írott leveléből is kiderül. Einczinger esztergomi takarékpénztári igazgató volt, amatőr festő, Babitsék közeli barátja, aki gyakran segítette is őket anyagi ügyeikben. „Szombaton Berlinbe utazunk, ahol Mihály német felolvasást tart — írja Török Sophie. — Ezt többek közt azért is írom meg, mert Te vagy kiszemelve, hogy kéjutunkat finanszírozzad. Hogy a kéjútből ízelítőt adjak: Mihály tiszteletére lesz egy ebéd adva az Ungariches Institut vezetője által, aki Farlcas Gyula egyetemi tanár (volt Esztergomban is, szerepel a falon); aztán egy másik ebéd adva a porosz kultuszminiszter által. (Kíváncsi vagyok, mit adnak.) S egy harmadik ebéd adva dicső berlini követünk, néhai főgazdám, Kánya Kálmán által. Mindezen ebédekre híres német írók lesznek elővezetve, s képzelheted, alighanem folyton németül lesz beszélve. Nekem ezekután lett adva egy új bunda, s így aztán rászorultunk az esztergomi szent forrásra .. ."

m ' A tréfás levélhez Babits is írt néhány sort, zárójelben megjegyezve: „A berlini költségeket ugyan megtérítik, de csak utólag." A berlini szereplésről a Tolnamegyei Újság is beszámolt, némi büszkeséggel „Szekszárd kiváló szülöttének" nevezve Babitsot, s felsorolva az esten részt vevő előkelőségeket, dr. Becker kultuszminisztert, Kánya követet, Walter Moldot, a „költőakadémia" elnökét, Erich Drach színészt, aki németre fordított Babits-verseket adott elő, nem feledkezve meg arról sem, hogy Babits a nagy tetszést aratott előadás előtt Becker miniszter vendége volt, utána pedig Kánya követ adott vacsorát a tiszteletére.

19 Az újság, megállapíthatatlan, hogy milyen forrásból, így ismerteti Babits előadását: „Babits Mihály a magyar irodalom alapvető problémájának az eredeti keleti sajátosságnak nyugat-európai befolyásokkal való átitatását fejtegette. A nemzeti sajátosság — úgymond Babits — kezdetben el volt rejtőzve a magyar költészetben. Később a romantika szabadította föl s a XIX. század három legnagyobb költőjének, Vörösmartynak, Petőfinek és Aranynak munkásságában jutott teljes kifejlődésre. Az ő költészetük új szintézise a nyugat-európai és a magyar szellemnek. Az évszázad második felében beállott stagnálás után új irodalmi áramlat keletkezett, melynek reprezentánsa a próféta szellemű és szimbólumokkal súlyos költészetű Ady Endre volt. Mint minden jelentős magyar költő — végzi előadását Babits — a nemzeti sajátosságot Ady is az emberiség perspektívájába emelte fel." Ugyanez év őszén ünnepelték Babits negyedszázados írói jubileumát, amit a Goethe Társaság egybekapcsolt Iphigenia-fordításanak elkészültévei. Lukács György

20 az ünnepségen így emlékezett vissza Babits fiatal éveire: „Ki merte 306