Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

PROLÓG Régen — tisztelt közönség! — szokás volt, azt hiszem, hogy trombiták köszöntsék színedet a színen. A régi korra rávall, hogy minden tarka volt: ma nem jön trombitával a felemás herold. Ma — feketében persze — egy úr jön, mint prológ; unalmas hosszú verse száján szinte kilóg. És ím — ijedve néz szét zavart tekintete, látva, hogy enyhe részvét hány embert csalt ide. Segélyül ennyi néphez mely múzsát híjon ő? A férfi másra éhez és másra vágy a nő. Péter már unja látni, mi Pálnak élvezet: hogy ígérjünk ma hát mi mindennek kedveset? Nem is elég egy múzsa: legyenek mind ma itt, mint csokorban a rózsa tarkítja társait. Kinek-kinek mi tessék, legyen százféle szép (ha tarka, akkor lesz szép a csokor és a kép.) Kilenc leány a múzsa vagy isten tudja hány? Jöjjön ma koszorúzva mind a kilenc leány. S köztük egy égi asszony (mint hold és kilenc csillag) nevessen és mulasson azokért, akik sírnak. Mert nem bús, könnyben ázott asszony a Szeretet: víg s hogy körötte mások nevessenek, nevet, 299