Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

értetlenség diktálta, vagy éppen a Halálfiai miatti sértődöttség, amit nem egyszer tarkított a politikai szembenállás is. A költő, a helyi poéta laureatus mégis csak Bodnár volt, a maga közérthető laposságával, s ha hódolni kellett, a kor ünnepeltje Mécs László előtt hódoltak, akinek vajszínű reverendája a protestáns Bodnárt is megbabonázta.

3 Az első híradás 1905. június 22-én jelent meg Szekszárdon Babitsról: iktassuk ide teljes terjedelmében: „Tanári vizsga. Babits Mihály, néhai Babits Mihály táblabíró tehetséges fia, kitüntetéssel letette a középiskolai tanári vizsgát a magyar és latin nyelvtani szakból."'' Neve néhány hónappal később ismét felbukkan, ezúttal is a hírek között: „Tanári kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Babits Mihályt, a boldogemlékü Babits Mihály táblabíró fiát, a bajai főgimnáziumhoz a latin- és magyarnyelv tanárává nevezte ki.'° A fiú rangját egyelőre az apa adja, sőt még négy évvel később is, első könyvének megjelenésekor, a Tolnamegyei Közlöny jónak látja újra megjegyezni, hogy a szerző a „boldogemlékü táblabíró fia"!' Mert a legközelebbi hír csak ekkor jelenik meg; ám a Levelek írisz koszorújából szekszárdi fogadtatása elég szegényes, jellegtelen. A Tolnamegyei Közlöny rövid híradása azt emeli ki, hogy Babits „már korán kezdte a versköltést"

1 s mutatványul közli az Anyám nevére című verset. A Közérdek már afféle recenziót közöl, amivel érdemes részletesebben foglalkozni, hisz az első Babits-kritikák egyike s hűségesen tükrözi azt az értetlenséget, ami ekkor is, később is Babits pályáját Szekszárdon kísérte. „A fiatalság, élén az öreg Kis Józseffel, a jövő, sőt már a jelen büszkeségének hirdeti őt — írja a névtelen recenzens — s Rákosi Jenő vitatja tőle még a megérthetőséget is. Én azt hiszem, középen van az igazság, sőt talán egyik részen sincs." A kortárs-recenzens értetlensége ma is meglep bennünket, hisz a pályakezdő kötetben tökéletesen kiforrott, klasszikus tisztaságú költő jelentkezett; a szekszárdi vélemény szerint azonban „minden attól függ, hogy megtalálja-e önmagát, mert bárhogy hirdeti is, hogy önmagánál még tovább nem jutott (célzás A lírikus epilógjára), én azt hirdetem, hogy önmagáig még el sem ért. Forr, forr, mint az édes must, lehet belőle aszú, de lehet belőle — ecet is.'* Ez bizony nem valami nagy elismerés. S csodálkozásunk csak növekszik: a kritikus elmésnek éppen nem mondható aszu-ecet hasonlatának bizonyítására olyan remekléseket közöl a lap tárcarovatában, mint az Anyám nevére, Hunyt szemmel, Itália, A lírikus epilógja. Nem akarjuk elhallgatni: a Levelök írisz koszorújából szekszárdi visszhangját mindenképp kedvezőtlenül befolyásolta Babits személyének megítélése. Lesz alkalmunk még visszatérni rá: papos megjelenése, visszahúzódása az Európát játszó, de alapjában műveletlen úri társaságtól, nem volt s nem lehetett alkalmas arra, hogy személyével is segítse költészetének elismertetését. így is mondhatnánk: versei előtt nem járt személyes szeretetreméltósága, társaságbeli kedveltsége, s a félműveltség a numen adest áramütésére sem volt fogékony. Első könyve megjelenése után is a család fénye világítja meg alakját, társadalmi helyét az apa nem múló emléke jelöli ki. Ezt mutatja a következő hír is, amely 1911 nyarán jelent meg s arról tudósít, hogy Babitsot Fogarasról az újpesti gimnáziumhoz helyezték át.

9 De nem sokkal később sor kerül Babits első nyilvános szekszárdi szereplésére. Az Egyesült Szekszárd Tolnamegyei Nőegylet ebben az évben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját; ennek előkészületeit már a nyáron megkezdték, 297