Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

a kellő kötelezettségeket: az ilyen (kötelezettségek) alól — belépésük idejé­től számítva — 3 évi mentesség engedélyeztetik (nekik); ez idő alatt men­tesek lesznek minden bérlet-fizetéstől, de a 3 év letelte után egy-egy jöve­vény, aki saját ekéjével tudja majd megművelni a földet, köteles lesz évente 5 rénes Ft-ot fizetni; aki pedig mással társulva lesz köteles befogni barmait, az ilyen (csak) felerészben (fizet) vagyis 2 és fél Ft-ot; aki végül barmok híjával van, egy tallért fog fizetni vagy másfél Ft-ot. E kötelezettségeket kellőképp teljesítve, nemcsak a szekszárdi területeket használhatják majd, hanem Nyámad, Hidas, Batt, Malonta és Csatár ún. pusztáit is, mint zddig — Másodszor: A termékek minden neméből, pl. búzából, rozsból, árpából, zabból, kölesből, hajdinából, méhekből, bárányokból és borból, különbség nélkül valamennyien, bárhonnét és bármikor jönnek az előbb mondott vá­rosunkba, Szekszárdra, és itt letelepednek, kötelesek lesznek tizedet adni, és jövedelmeik e tizedét az uraságtól elrendelendő helyre elszállítani, össze­hordani és elhelyezni. A tized-boroknak szükséges edényeket pedig az ura­ság fogja előteremteni. Egyébként az ilyen borokat az urasági pincébe tar­toznak majd lebocsátani, és innét amikor és amidőn szükséges, a kocsmákba kivenni és elvinni. — Harmadszor: A kocsma és a mészárszék évente Mindenszentek napjától Sz. György vitéz és vértanú napjáig a váro­siaké legyen; az év többi része az uraságnak értetve és megmaradva: — Negyedszer: Ha valaki az előbbmondott városiak közül máshova akar majd költözni, legyen szabad (neki), de előbb számoljon el az urasággal, és min­dennek tegyen eleget. Ezeknek elintézése után, ha lesz háza, kertjei, irtvány földjei és szőlejei is, amelyeket vagy maga létesített, azaz hogy művelt meg, vagy saját pénzén szerzett: bárki elköltözésének ilyen esetében szabad les? eladnia, de az uraságnak előzetes értesítésével. A (vevő) hasonlóképp köte­les lesz megadni mindazt, ami az efféle telkektől az uraságnak jár. — ötödször: Ha ezenkívül egyes gonosztévők akadnának, azokat mind az ura­ság, mind a város is köteles megbüntetni; úgy ti. hogy ha az uraság büntet meg valakit, az ilyet a városiak felerészben megbírságolhatják; ám az ura­ságnak előzetes tudta nélkül a saját hatalmukkal semmit se merészeljenek művelni e téren. — Hatodszor: Hogyha más, pl. ágostai vagy helvét hitval­lásnak követői iskolamestert akarnának fogadni maguknak, ez csak úgy le­hetséges, hogy a két felekezet egy iskolamestert tartson el; és ennek n)e legyen szabad mást gyakorolnia, csak szokásos imáikat (elmondania), de az uraság sérelmével a szentségek kiszolgáltatására vagy más neki meg-nem­engedett ténykedésekbe semmi módon ne bocsátkozzék; mert mindezek — a teljes és megfelelő stólával együtt a helyi plébánosnál fognak maradni, és az ő részére kell majd megadni ezeket, nehézség nélkül. Ezeknek nagyobb hiteléül és tanúbizonyságául — ahogy a mondott városiaknak is békés meg­maradásául — akartuk kiadni jelen szerződés-levelünket, sajátkezű alá­írással és használatos pecsétünknek ráütésével. — Bécsben, 1719. nov. 25-én, Trauthsohn János József, Falkenstein grófja, a szentséges Üdvözítő szekszárdi apátja." Végül az utolsó szekszárdi apát Rodt Konrád bíboros 1764. szeptember 23-án Szekszárdon úriszéket tartott és azon az apát megerősítve elődeinek urbáriumát, azokhoz maga is több pontot fűzött: „Először: Mindenegyes városi lakó, aki saját ekéjével és erőivel tud­ja majd művelni a földet, legyen köteles fizetni évente 5 rénes Ft-ot; aki 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom