Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

De az önérzet is botlik néha, s van aki nyilvánvaló hazugságtól sem retten vissza. Vukálovits Antal például kérkedve teszi közzé, hogy tettlegességgel kényszerült magának elégtételt venni „Pollák N. úr, a Bonyhádi villamos világító részvénytársaságnál alkalmazott mérnök" sértése miatt.. „Indíttatva érzem magam a valót ez úton nyilvánosságra hozni" — nagyképűsködik Vukálovits, de a Tolnamegyei Közlöny következő számában már ezt a nyílt téri közleményt teszi közzé: „Alulírott a Tolnamegyei Közlöny 1904. évi június hó 23-án kelt 25. számának nyílt-tér rovatában Pollák N. mérnök úr ellen egy valótlan, sértő nyilatkozatot tettem közzé. Nyilatkozatomat téves információk után, meggondolatlanul, izgatottságomnak tulajdonítható állapotban csak azért tettem, mert tévesen úgy értesültem, hogy a mérnök úr dicsekedett volna azzal, hogy engem tettlegesen bántalmazott. Nyilatkozatom minden része rosszakaraton alapuló koholmány, mi félrevezetésemből eredt, miért is Pollák N. mérnök úrtól czikkemért ezennel bocsánatot kérek." Közben Garai Lajos cigánybandája szakadásig húzta a Szekszárd Szálló éttermében, s az urak elégtétellel vették tudomásul a MÁV engedélyét, mely szerint „jobb öltözékű intelligens úri emberek" harmadosztályú jeggyel is utazhatnak a másodosztályon, ha ott nincs ülőhely. A városban letelepedett az első fényképész, a katolikus legényegyletben általános álmélkodást kelt az első mozgókép, majd nemsokára megnyílik a Világ mozgó is. A Tolnavármegye és a Közérdek című lap a szabadelvűséget ünnepli és „bámulatos kegyről" ír, mert a kétezer korona feletti fizetésű tanárnőknek nem kell kauciót letenniök, ha katonatiszthez mennek feleségül. A nőegylet bálján eltáncolták az első tangót, „melyről püspökök vitatkoznak, mely még a pápától vár erkölcsi bizonyítványt"," — írja a Tolnamegyei Közlöny, hozzátéve: „Bizony egész nyugodtan megvárhatta volna a nőegylet, míg a pápa nyilatkozik a tangó Istennek tetsző voltáról." A borfogyasztás mennyisége viszont nem vetett fel etikai aggályokat, igaz ugyan, hogy a bor „általános gyógyszer volt Gádoroson" — mint Babits írta.

18 Megközelítően pontos adatok szerint a szekszárdi szőlőkben évente átlag 40 000 hektó bor termett, amelyből 10—12 000 hektót fogyasztottak el a város lakói, tehát minden lakosra körülbelül egy hektó bor jutott évente." Nyilván ennek tudható be, hogy alig múlt el hétvége halálos végű verekedés nélkül, s miután a szőlősgazdák a madarak riasztására könnyen jutottak lőfegyverhez, azt sűrűn használták is. A nagybirtok az ipar után érdeklődik s — az új idők jele — megkezdődnek az ipari beruházások. „Eszterházy Miklós herceg — olvassuk a hírek között — lékai és kismartoni uradalmain több millió korona befektetéssel nagyszabású iparokat akar meghonosítani, amelyek már tárgyalás alatt állnak, de titokban."

20 A Dőry-család Dombóváron épít konzervgyárat, s az urak már az üzlettől sem idegenkednek, jóllehet rangjukat nem adják fel, mint az alábbi hirdetés is mutatja: „Franczia baraczk kiváló minőségű, bármily mennyiségben kapható méltóságos Simonits Elemér úr benedekvölgyi szőlőjéből. I. rendű kgja 60 fillér, II. rendű kgja 40 fillér. Vidéki megrendelések 5 kilós csomagokban (3 K 10 f) pontosan szállíttatnak, portómentesen. Plank Gyula vármegyei irattáros. Délután 3—6-ig a csomagok helyszínéről személyesen átvehetők."

21 A hirdetés azt is mutatja, hogy a vármegyénél még 1914-ben is olyan állapotok voltak, mint amilyent Kazinczy önéletrajzából ismerünk, s teljes joggal feltételezhetjük, hogy az irattáros hivatali kötelességei közé tartozott a méltóságos úr barackjának árusítása. 283