Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

azok (a kocsma meg a mészárszék) az uraságéi legyenek; és senkinek se legyen szabad az ellenkezőt tennie. Negyedszer: Ha valamelyikük letelepedés végett máshová akar költözni, tartozik majd elsősorban az urasággal elszámolni, s az uraság részére mindenből eleget tenni. Aztán pedig ha háza, kertje, irtvány földje és szőleje van, amelyet vagy maga épített vagy saját pénzén szerzett, azt szabadon eladhatja, de úgy hogy amik azokból évente az uraságnak járnak, köteles legyen megadni. Ötödször: Ha az itteni lakosok közt oly gonosztevők akadnak, akiket jogosan és méltán megbüntethet az uraság is, a község is: az efféle pénzbüntetésnek kétharmad része az uraságé legyen, egyharmad része pedig a községé — hozzátéve, hogy ilyen büntetéseket a község — az uraság tudta nélkül — ne merészeljen kivetni sem nyilvánosan, sem magánúton. Hatodszor: Ha helvét vagy ágostai hitvallású emberek tanítót akarnak fogadni maguknak, ez csak úgy történhetik, hogy a 2 felekezet egy iskolamestert fogad és tart el, aki csak imádkozhat nekik; más egyházi ténykedéseket azonban pl. keresztélést, esketést, gyóntatást nem végezhet. Végül tehát mivel én bárki idejövendő és itt maradandó lakosokat — az előrebocsátott pontok tartalma szerint mindenben támogatni akarom, istápolni és segítségükre lenni: (ezért) szükséges, hogy maga a község is meg a lakosok teljes szófogadást, engedelmességet, hűséges szolgálatokat és jóakaratot tanúsítsanak, hogy engem uruknak elismerve, e kiadott szerződésem szerint békésen megmaradhassanak. Kelt Szekszárdon, 1717. júl. 25-én, Mérey Mihály, szekszárdi apát." Mérey urbáriuma a kor viszonyait tekintve, emberségesnek tekinthető s alkalmas volt arra, hogy nemcsak földművelők, de iparosok és kereskedők is letelepedjenek a mezővárosban. A pénzbeli fizetés, a robot és más szolgáltatások helyett a mindenütt szokásos tized igénylése, a szomszédos puszták használata, a szabad költözés lehetővé tétele, az irtványföldek, szőlők eladásának megengedése, a bűncselekmények pénzbírsággal büntetése mind olyan feltételek, amelyek elősegíthették a városba költözést. Mérey a protestánsok vallásgyakorlatát is lehetővé teszi, a tanító csupán egyházi ténykedést nem végezhet. Trauthsohn 1719. november 25-én kelt urbáriuma lényegében azonos a Méreyével, bár utóbbi a protestánsok részére csak egy tanító alkalmazását engedélyezi, s különösen védi a helybeli plébános stóla jövedelmét: „Mi, Trauthsohn János József, a sz. róm. birod. grófja Falkensteinben, a szekszárdi szents. Üdvözítő apátja, trentói (tridenti) kanonok, adjuk emlékezetükre mindenkinek, akiket érdekel, hogy miután mi őszentfensége kegyes adományozásából, kegyelmes és főtiszt, néha Mérey Mihály vegliai c. püspök és az előbb említett apátság utolsó igazi és törvényes birtokosának halála és ez életből távozása után ugyanazon apátság tényleges birtokába és valóságos uraságába léptünk, először is kellő rendet akarunk teremteni mindenegyes dologban, nevezetesen Szekszárd városunk lakosainak tekintetében, (és ezért) olyan szabályt és rendelkezést készítettünk, ahogyan következik. Mégpedig: Először: Akárki idejön másvalamilyen helyekről itt-lakás végett, és vállalkozik rá, hogy az alulírott pontok szerint évente megadja az uraságnak 28