Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Csányi László: Babits és Szekszárd A történetíró nem vétkezik, ha az emberi történetet úgy rajzolja, ahogy van: leleplezve a motívumok önző voltát, a szűk körbe záró koreszmék zsarnokiság át, az erőszak rosszhiszeműségét, az idealisták gyámoltalanságát és szétzúzódását, a hírnév furcsa félreértéseit, mely későbbi századok morálját magyarázza bele a régi erősek tetteibe. Mindezt kötelessége is föltárnia kegyelet, szépítés és vigasztalás nélkül. Babits „Honnan jöttem?" —• kérdezi az 1909-ben keletkezett Utinaplóban, s így felel rá: „Onnan, ahol jó bor és búza terem, kerek dombok és bársonyos mezők hazájából, a gyönyörű Völgységből, a Sár mellékéről, ahol Vörösmarty bolyongott hajdan, Etelkáról álmodva." S nem sokkal később Goethét idézi: aki a költőt érteni akarja, a költő hónába kell mennie. De Babits számára nemcsak a „költő hónát" jelentette Szekszárd, sőt még csak azt sem mondhatnánk, hogy a gyerekkor és fiatal éveinek olyan sűrűn visszatérő élménye lett volna fontos számára. Babits és a város kapcsolata sokkal bonyolultabb. Mert a táj, ahogy versben és prózában visszatükröződik, voltaképp az ország bármely vidéke is lehetne s amikor hasonlatot keres, mint Útinaplójában is, ahol a Dunántúl az olasz tájat idézi kék színével, valójában műveltségéről és vonzalmáról vall. Mert bár a táj a latin Pannónia emlékeivel van tele, a Halálfiai nemcsak a hagyomány és kultúra, műveltség és eszmény jelképe, hanem társadalmi öszszeütközések színtere is, ahol Sátordy Imre lelkéért kél harcra múlt és jövő, a kisvárosi szürkeség kötöttsége és a szellem szabadsága. Babits — elsősorban a Halálfiai a bizonyság rá — ismerte világát s ha szíve szerint vonzódott is hozzá, ez soha nem jelentette a közösségvállalást is. A Halálfiainál keserűbb és kiáibrándultabb vallomást keveset írtak a magyar irodalomban, melyben —• bár rokonszenvét sem tagadja — az erkölcs, a lélek nemessége járja végig a kisváros egyre szűkülő dantei köreit. Mindezt Szekszárd nélkül nem lehet megérteni. Mert a város nemcsak egy életmű karakterét és helyszínét jelenti, hanem Babits legmélyebb valóságát, a mindenütt jelenlevő és mindent meghatározó élményt. Illyés Gyula írja, hogy milyen aggódva várta mindig a szekszárdi híreket, hogy kap-e jó 18 Tanulmányok Tolna megye történetéből 273