Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Néhány évvel később, 1720-ban újabb országos Összeírás volt. Ebben Szekszárdon sem, nemes, sem jobbágy nem szerepel. Van azonban 51 zsellércsalád és 28 taksás (szabados) összeírva. Nincs kizárva, hogy ezek között nemesek is vannak, de a földesúr viszonylatában zsellér, vagy szabadosként szerepelnek."

7 A szekszárdi apátság egyházi jellege 1777-ben szűnt meg, amikor Mária Terézia az apátság javait az egyetemnek adományozta.

148 Ettől kezdve az uralkodók már csak az apáti címet adományozták. Jelentős változás következett be II. József idejében, amikor az apátsági birtokok a tanulmányi alapba olvadtak be.

149 Ettől kezdve Szekszárd földesura a tanulmányi alap lett s ez a jogállapot az 1848-ban bekövetkezett jobbágyfelszabadításig tartott, Szekszárd mezővárosban azonban, mint jobbágyközségben továbbra is nagyszámú nemesség tartózkodott. Ezek, mint a protocoHum is mondja, önálló községet (Communitas) alkottak. Hogy a szekszárdi apátok és lakosok közötti jogviszony világosabbá váljon, mert ez kihatott a Szekszárdon lakó és jobbágytelket művelő nemesekre, sőt Szekszárd egész lakosságára, álljanak itt azok az urbáriumok, melyek Mérey, Trauthsohn, végül Rodt, az egymást követő apátok kibocsátottak, s melyek egy oppidum terheit részletesen körvonalazzák. Ezek közül Mérey Mihály apát 1711. évi oklevele az első, aki a betelepítéshez az új, vagy visszaköltöző lakóknak kedvezményeket ígér: „En, Mérey Mihály, szekszárdi apát, honti esperes, és esztergomi kanonok, tudtára adom mindenkinek, hogy a kellő tekintetbe véve a szekszárdi lakosok egy néhány éve közbejött pusztulását, és a zavarok ez idejében történt szétszóródását, akik közül sokan kívánnak ismét visszatérni helyükre, és itt elhelyezkedni: nekik én azt az elhatározást akarom adni, amelyet jómagam is, az alulírott pontok szerint kész leszek megtartani, és a lakosok is alkalmazkodni tudnak majd hozzájuk. Először: Akárki idejön itt-lakás végett, és aláveti magát azon szolgáltatásoknak, amelyeket az előírt pontok szerint évente meg kell adniok az uraságnak, annak meg fognak engedtetni megérkezésének idejétől fogva a szabadság 3 évei, és ezen évek alatt ki van véve minden adózás alól; de a 3 év eltelte után mindenegyes jövevény, aki saját ekéjével tud majd szántani, évente 5 Ft-ot, aki meg mással társulva szánt, felerészben lesz köteles fizetni; akiknek végül nem lesznek barmaik, azok egy tallért fizetnek. Mindazok tehát, akik alkalmazkodnak ezekhez, nemcsak Szekszárd területét, hanem Nyámád, Hidas, Batth, Malontha és Csatár pusztáit is szabadon használhatják, és végül sertéseikből, ha legeltetnek egy párat e pusztákon, tizedet fizetni nem lesznek kötelesek. Másodszor: Mindnyájan — akárhonnét és akármikor érkeznek ide — a föld minden termékéből évente kötelesek lesznek tizedet adni, különösen búzából, rozsból, árpából, zabból, kölesből, hajdinából, méhekből, bárányokból, borból; egyéb termékekből pedig ne legyenek kötelesek bármit is adni. Végül kötelesek lesznek e tizedet egybehordani, és kellő helyen elhelyezni. A borok számára az uraság teremti elő az edényeket. Kilencedet végezetül nem kívánok tőlük semmiféle termékből. Harmadszor: Kocsma és mészárszék minden évben Mindenszentek napjától Sz. György napig engedtetik nekik, úgyhogy az év többi részében 27