Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

országos kiépítése. A törvényhozói, végrehajtói és bíráskodó hatalmat a Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsok diktatúrája gyakorolja."

113 Addig tehát, amíg a hatalom átvételét ez a kiáltvány tényként jelenti be, a tanácsok hálózatának kiépítését közeli és a Kormányzótanács által ellátandó feladatnak jelöli meg. A forradalom objektív és szubjektív fel lét eleinek — K. Balog János által helyesen értékelt — léte, a forradalmi erők felkészültsége a most ismertetett jegyzőkönyvekből világosan kitűnik. Ha a kiemelt dokumentumokban szereplő községek földrajzi elhelyezkedését vesszük figyelembe, meg kell állapítanunk, hogy a forradalmi hangulat és a forradalmi tettek a megye egész területét behálózták. Azt is feltárták az iratok, hogy a munkásság az első percben megértette a Kormányzótanács kiáltványát. A nagyobb munkássággal rendelkező járási székhelyek nemcsak maguk szerveződtek, hanem rögtön segítették a környék falvainak munkástanácsot alakító tevékenységét. E két következtetés együttesen arra mutat, hogy a polgári forradalom, a polgári politika agóniáját vidéken is éppen úgy érezték, mint Budapesten, vagy a nagyobb ipari gócokban. Addig, amíg a polgári forradalom időszakában elvétve találtunk — lehet, hogy az anyag jellege miatt — a baloldali pártok konkrét szereplésére adatot, a munkáshatalom kikiáltása után már ezek a helyi pártszervek azonnal jelentkeznek és a fejlődés mozgatóerőivé válnak. Ismét és most már nem adminisztratív eszközökkel összedoboltatva, megjelennek a népgyűlések, hogy összakarattal indítsák el a tanácsok tevékenységét. Az ismert anyag és az egyéb, itt részleteiben nem tárgyalt források tanúsága alapján általánosnak kell mondanunk a nép közvetlen részvételét e napok eseményeiben. Ez még többször, főleg az áprilisi választások idején ismét látható lesz. Több adatunk igazolja, egyéb források is tanúsítják, a tanácsok megalakítására, tevékenységére a fentieknél sokkal több rendelkezés ebben az időben nem volt ismeretes. Ez eredményezi azt, hogy a tanácsok és a régi önkormányzati szervek viszonyában először különböző megoldásokat láttak. Abban mindenütt biztosak voltak, hogy a képviselőtestületek, a falusi kizsákmányolás hivatott szervei nem maradhatnak meg. Szálkán, Grábócon, Döbröközön, Miszlán, Németkéren, Tolnán és Dunaföldváron is ezek feloszlatása egyaránt megtörténik, és helyüket az új tanács foglalja el. Az elöljáróság vonatkozásában nem. egységes az eljárás. Németkéren létjogosultság hiányában ugyan a képviselőtestületet feloszlatják, de a tanács megválasztásakor új elöljáróságot is választanak és e két szerv — a jegyzőkönyv szerint — együtt fogja a hatalmat gyakorolni. A bírót és másodbírót — a népgyűlés határozata alapján — nem választják újra, eddigi hivatalukban megmaradnak. Tolnán is hasonló döntés születik. Az elöljáróság tagjai, mint bizalmi férfiak, helyükön maradnak és a direktórium tagjainak irányítása alá tartoznak. Dunaföldváron más helyzet alakult ki: Az elöljáróság újraválasztása március 24-én vált esedékessé, jelöltet csak a szocialista párt állított, ezeket meg is választják. Annál is érdekesebb ez, mert mint láttuk, a Tanácsköztársaság kikiáltása után Kelemen Izsó vezetésével a direktórium is megalakult. Bármennyire is jellemző és teljesen érthető az első napokban ez a bizonytalanság, mégis éppen a forradalmi hangulatot és az érett politikai elképzeléseket bizonyítja. Végeredményben megyei vonatkozásban is megmaradt az eddigi alispáni apparátus, de természetesen erős politikai irányítás és ellenőrzés alatt. Ugyanakkor azonban azt is le kell szögezni, hogy ez a kettősség 1919. március 249