Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

gyűjtés megindítására a leszerelt katonák segélyezése céljából. 5 ' Sajnos arra nincsen adatunk, hogy november 15 és 23 között miként zsugorodott össze a nemzetőrség létszáma 250 főről alig 90 főre. A dunaföldvári események itt egy speciális periódushatárhoz érnek. Egy hónap alatt létrejöttek a polgári forradalom sajátos helyi szervei és kibontakoz­tak az indulás erőviszonyai. Ezek sajátosan és éppen ezért igen szemléltetően mutatják az őszirózsás forradalom szükségszerű ellentmondásait. Az elöljáróság és a képviselőtestület megtartja jogi helyzetét. Két enged­ményt tesz ennek érdekében. A jegyzők leváltását és utódaik kinevezését tudo­másul veszi, másodsorban pedig alárendeli magát a nemzeti tanácsnak. Sem az első, sem a második engedmény azonban nem lényegbevágó: a leváltott jegy­zők elhagyhatták a községet, az új jegyzők korábban is a községházán dolgoz­tak, így ez „fellazulással" nem járt. A nemzeti tanács primátusának elismerése ekkor még csak részben számított politikai engedménynek, hiszen ez is polgári irányítás alatt állott. Mindkettő tehát inkább taktika volt, semmint tartalmi változás. A nemzeti tanács — ismétlem anélkül, hogy a képviselőtestülettel veze­tésében politikailag szemben állt volna — igyekezett a változásokat úgy meg­szervezni, hogy saját vezető szerepét mutassa kifelé. Ezt gyűlésekkel, falraga­szokkal, akkor szokásos befolyásoló eszközökkel, de kizárólag a polgári elképze­léseken belül igyekezett gyakorolni. A katonatanács, vagy nemzetőrség nem elismert forradalmi, vagy politi­kai szerv a községben, — de csak a jegyzőkönyvek tükrében nem az. Kétség­telen szerepük a november 3-i eseményekkel kapcsolatban. Ezt a megállapítást támadhatatlanná teszi az a tény is, hogy mint tanács, tehát forradalmi szerv je­lenik meg először. Tömegbázisa van, mely túlesik a polgári rétegeken. A má­sik politikai csoportosulásra veszélyes, haladóbb követelései miatt. A nemzet­őrség felszámolására vonatkozó kormányintézkedések azt a látszólagos egyen­súlyt, melyet a magas napidíjak fizetése időre-órára megteremtett, felborítot­ták. A két tiszt és 40 főre csökkentett november végi nemzetőrség már nem a korábbi. Ez visszaszorítást jelent az egyik oldalon, a másik oldalon viszont elő­retörést sürget. A katonatanács, majd a nemzetőrség vezetői Abelovszky József­fel az élükön, most már a politikai hatalom megszerzését tűzik célul maguk elé. Ez a fejlődési fok november—december fordulóján következett be, és ezért tartjuk e jellegzetes község vonatkozásaiban azt speciális periódus-határnak. A megye többi községében is november első napjaiban megkezdődik a forradalmi őrségváltás. Számos jegyző a tömeg felelősségre vonása elől mene­külni kénytelen. 42 A velük szemben történt fellépések a négyéves háború sok kegyetlen emlékére utalnak vissza/' 3 Nem általában a jegyzőkre, hanem azokra a jegyzőkre, akik csendőrszuronyokra, bürokratikus rendeletekre támaszkodva saját érvényesülésüket igyekeztek szolgálni. Tehetetlen a főispán-kormánybiz­tos is, aki őket „helyi ismereteik" miatt vissza akarja helyükre segíteni, a köz­ségek azonban ellenállnak/' 4 így egyesek formai nyugdíjazási kérelemmel, má­sok betegszabadság jogcímén visszahúzódnak, ismét mások elfogadnak egy má­sik községbe történt áthelyezést. Igen vegyesen alakul a helyi önkormányzati szervek összetétele, működé­se. Rendkívül tarka képet mutat, ahogy a nemzeti tanácsok, munkás-, paraszt­os katonatanácsok keresik helyüket a változó körülmények között, 236

Next

/
Oldalképek
Tartalom