Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

- litikai, sem anyagi tekintetben nem volt lényeges nézetkülönbség. Inkább úgy tűnik, mintha az elöljáróság anyagi gyámkodása a katonatanács, illetve a nemzetőrség ellen irányult volna. Az előbbi feltételezésre indokul a köztársasági államforma melletti döntés céljából összehívott november 13-i együttes ülés szolgálhat. A képviselőtestület és a nemzeti tanács hívta össze ezt. Beszédet a nemzeti tanács elnöke: dr. Rátkay László ügyvéd, volt képviselő, egy evangélikus lelkész, egy katolikus pap és egy tanárnő tartottak. Munkás vagy paraszt felszólaló nem volt.

27 Két nappal (később ismét tartanak képviselőtestületi ülést, mely foglalkozik a változásokkal. „Dunaföldvár nagyközség képviselőtestülete egyhangúlag hozott határozattal tudomásul vette, hogy Dunaföldváron 1918. november 3-án a Nemzeti Tanács Rátkay László volt országgyűlési képviselő elnöklete alatt megalakult, azóta a nagy időkhöz méltó hazafias ténykedéssel működik, így a községi elöljáróság és képviselőtestület munkásságát ellenőrzendő a gyűlésekre a Nemzeti Tanács megbízottai is meghívatnak, illetve a jelen gyűlésre is meghívattak."

2S Ugyanezen az ülésen örökítik meg — kissé ugyan torzítva — a nemzetőrség létezését is. Feltűnő, hogy itt már nem katonatanácsról beszélnek. „Magyarországnak köztársasági államformává történt átalakulásával járt forradalmi időkben a község élet- és vagyonbiztonsága megvédéséhez nélkülözhetetlen és az 1918. november 3-iki szervezése óta már áldásosán működő 250 főből álló ..." nemzetőrségről tesz említést a jegyzőkönyv.

29 A két dokumentum közül az egyik tehát a nemzeti tanácsot, mint politikai ellenőrző szervet, a másik a nemzetőrséget, mint karhatalmi egységet határozza meg. A katonatanácsról tehát csak az eseményekkel egyidejűleg készült jegyzőkönyvek naprakészen használt, konkrét feljegyzései tanúskodnak. Ezzel az említéssel egy időben a képviselőtestület elhatározza, hogy a 250 főnyi nemzetőrség napidíjának fizetésére 400 000 korona bankhitelt vesz igénybe. Kimondják, hogy a kormány által megállapított 10 korona napidíj helyett továbbra is 20 koronát fizetnek, „miután a napi 10 koronával a nemzetőrség szolgálatot nem teljesít, nélküle pedig a községre kiszámíthatatlan következmények származhatnának".

30 Bár az előbb olvashattuk a nemzetőrség érdemeinek hivatalos írásba foglalását, mégis meglepő a képviselőtestület nagylelkű döntése. Az igaz, a határozat indoklása két tényt megállapít: 10 koronáért a nemzetőrök nem szolgálnak és, hogy ennek kiszámíthatatlan következményei lennének. Felületesen megelégedhetnénk azzal a túl kézenfekvő magyarázattal, hogy a képviselőtestület a vagyonosok és a polgári elemek uralmi szerve volt, ezeknek viszont a vagyon- és személybiztonság megérte ezt az anyagi áldozatot. Elfogadhatjuk, hogy ezért a pénzért jó volt, ha az utcákon fegyveres járőrök cirkálnak és az alvók nyugalmát védik. Feltételezünk egy másik, ezzel párhuzamos indoklását is e nagylelkűségnek: inkább kerüljön pénzbe a nemzetőrség fenntartása, de azok tagjai legyenek fegyelem alatt, semmint emlékezve a novemberi első napokra, szervezetlenül, vagy éppen a katonatanács irányítása alatt tevékenykedjenek. Ügy véljük, ez utóbbi feltételezésünk is megállja helyét a másik mellett s az indoklás ismét előtérbe helyezi a kettős hatalom létének egy különleges, még teljesen ki nem fejlett formáját. Egyik oldalon a képviselőtestület és a nemzeti tanács; az állam által is szentesített, de nem mindig tényleges hatalom. A másik oldalon a katonatanács mögött az egységes tömegbázis, fejlődő politi234