Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

lyére mentem, hogy a királyi elhatározást a tömeggel közöljem,, sűrűn hallottam ilyenfajta közbekiáltásokat: A király? Ki most a király?... Károlyit nem a király nevezte ki... Károlyi a forradalom akaratából miniszterelnök! Éljen a köztársaság!"

16 November első napjaiban a köztársasági államforma érdekében a vidék is megszólalt. Dunaföldváron még tíz nap múlik el — sok jellegzetes helyi eseménnyel — amikor november 13-án népgyűlés dönt az államforma megváltoztatása mellett.

17 Ha a fenti jegyzőkönyvi idézeteket nézzük, megállapíthatjuk, hogy az eddigi községi vezetés alávetette magát a népgyűlés által megválasztott nemzeti tanácsnak. Elismerte a rendkívüli állapotot azzal, hogy a jegyzők leváltását, illetve az új jegyzők kinevezését tudomásul vette. A községi törvény szerint a községi alkalmazottak megválasztása a képviselőtestület joga, a jelölés viszont a főszolgabírót illette meg. Látszat szerint tehát némi megmozdulások után ugyan, de a község a polgári forradalom szerve, a nemzeti tanács vezetése alá került. Ezt azonban csak látszatnak kell tartanunk. Arról az elöljárósági jegyzőkönyv ekkor egy szót sem szól, hogy ugyancsak 3-án egy másik forradalmi szerv is megalakult: a nemzetőrség, vagy ahogy először nevezték, a Katonatanács. Erre későbbi feljegyzések utalnak vissza és ezekből lehet a megalakulás időpontját pontosan tisztázni.

18 Az igaz, hogy a nemzetőrség legtöbb esetben katonai irányítás alatt működő, inkább rendfenntartó egység volt," azonban éppen Dunaföldváron Katonatanács néven szerepel először. Űj forradalmi és hatalmi szervnek kell tehát tekintenünk. A forradalom fejlődése során mindinkább a volt katonatanács, illetve nemzetőrség vezetői kezébe kerül a tényleges politikai hatalom is. Ha ezt tekintetbe vesszük, a községi elöljáróság és a nemzeti tanács közötti kapcsolat fenti kialakítása kissé más magyarázatot kap. A községi képviselőtestület éppen úgy, mint a nemzeti tanács, ebben az első összetételében kétségtelenül polgári, birtokosi irányítás alatt áll. A kettő szövetsége mögött fel kell tételezni — és a továbbiak igazolják ezt a feltételezést — a katonatanáccsal, illetve a nemzetőrséggel szembeni szövetséget. Ez, mint látni fogjuk, szegényebb elemekből, katonai szolgálatból leszerelt emberekből állott, akik semmi esetre sem akartak a polgári irányítás alatt álló testületekkel egy tálból cseresznyézni. Hajdú is így látja: „Sok községben a hazatért, leszerelt, de fegyvereiket megtartott katonák ^katonatanácsokat" alakítottak. Ezek tulajdonképpen a parasztmozgalmakban hangadó leszerelt katonák »erőszakszervezetek voltak, összetételüktől függően sok helyen a rendfenntartást tekintették fő feladatuknak, nagyobb részük azonban inkább a népakarat vagy éppen a népítélet végrehajtó szerve volt. Nem egyszer a katonatanács vette át a nemzeti tanács funkcióját.,"

19 November 4-én még írásban nem mutatható ki, de feltétlenül később meglátszik, hogy kettős hatalom létesül: egyik a képviselőtestület és a döntő többségben polgári elemeket tartalmazó nemzeti tanács. A másik az elnyomottakból, a szegényekből, a többéves katonai szolgálatból fáradtan, de fornadalmasodva hazaérkezett munkásokból álló katonatanács. Partnernek ekkor még sem az elöljáróság, sem a nemzeti tanács nem fogadja el őket, azonban minden — elsősorban anyagi — lehetőséget megragadnak, hogy ezt a tömeget féken tartsák. 232