Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

7. Különös figyelmet fordítottam, az ablakon által történt lövés után, ne talán valaki által látott fojtásnak kikutatására, minek nyomára, ennyi idő utat nem akadhattam — azt is kipuhatolni igyekeztem, vájjon Kiss Lajos puskái, azon egyének által — a lövés után... a vész helyén, minő helyheztetésben találtattak? Szegen függött-e mind a két dupla csöves puska egymás mellett, vagy nem? ... ... a gyanús inas Hegedűs István, váltogatott-e bankókat? ... ... a lőfegyverek vasárnapi napon teljesített kilövése és tisztítása eránt az általam felszólított egyének felvilágosítást nem adhattak, minthogy ez egyenesen Kiss Lajos rendeléséből eszközöltetett; Hegedűs István inasnál volt pisztoly eránt jelenleg sem tűnt ki több, mint már a Tekintetes Törvényszék által történt vizsgálat alatt kifejlett."

39 A némedi gyilkosság híre ezekben a hetekben már túllépett Tolna megye határain. A Budapesten megjelenő Magyar Hírlap 1851. július 31-i számában adott először hírt a bűntettről, rövid hírben, kommentár nélkül. Majd augusztus 2-án közli Kiss Lajos nyilatkozatát, melyben cáfolja, hogy bármi köze lenne a bűncselekményhez. A nyilatkozatot a császári rezsim sajtóorgánuma azzal a szerkesztői megjegyzéssel közli, hogy a lap szerkesztői személy szerint soha nem is adtak hitelt a kiváló közéleti férfiú ellen emelt vádaknak. Kiss Lajos ennek dacára július 8^01 a dunaföldvári börtön foglya volt, hogy „szabadlábon léte esetén fondorkodási céllal" a büntetőper sikerét ne veszélyeztethesse.

40 De fondorkodásban Kiss Lajos letartóztatása ellenére sem volt hiány! Július végén Némediben újabb röpcédulák tűntek fel. „Már csak vártam ennek a kutyának a sorsát, hogy mire fakad, de már látom, hogy úgy sem kötik fel, ezért a bajáért, hát már most csak írom, hogy most senkit ne büntessenek a kisasszonyért, mert én lütem agyon, de nékem fáj is a szívem érte míg élek, éjjel nappal imádkozom érte, talány majd megbocsát az Isten érte, mert mikor annak a kutyának néki adta a kulcsát, akkor fogtam rá a puskám, a kisasszony meg akkor hajúit annak az úri asszonynak a kártyáját igazítani, hát úgy történt a halál. Mármost elhihetik az urak, hogy nem tudnak igaz törvényt tenni, mert mikor a lövés történt még akkor nem esett az eső, sem a csizma, sem az vót, akit ők méritsgéltek... Amint hallom pisztolyt keresnek, az sem igaz, mert puskával lütem agyon..."" Az újabb mentőbizonyítéknak szánt cédula ügyében ismét Hörtte ülnök folytatta le a vizsgálatot. Ténykedése messze túlment azon a határon, amelyet a fejletlen bizonyítási módszerek színvonalát tekintve el lehetett tőle várni. Közöljük 1851. augusztus 21-én kelt írásbeli beszámolóját: „Dunaföldvári Tekintetes Császári Királyi Társas bíróság Bűnfenyítő Törvényszékéhezi Folyó évi Augusztus 16~án 706 szám alatt nyert kiküldetésnek meg felelőleg, Némedi helységben Csonka Sándor lakóházához menvén, hol szemügy alá vettem azon helyet, mellyet Csonka Sándor református raectornak 10 éves kis leánya jelölt ki annak, mellyen a kérdéses két darab irat össze göngyölgetve hevert vala, és Augusztus 14-én dél után általa megtaláltatottak; Csonka Zsófia 10 éves leányka azt vallja; hogy azon idő tájban a kerítés mellett senkit sem látott, a ki a lécz kerítésen által az írást átdugta volna, az iratokat úgy, a mint feltalálta, tüstént a Raectornak általadta, többet vallani nem tud, ezek 200