Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

A vizsgálat során később megállapították, hogy Nóvák József károsult, tényleg a saját tulajdonát képező marhákat találta meg, s a jelenlegi birtoko­suk által felmutatott passzusok hamisak. A gyakori ló- és marhatolvaj lások mellett azonban nem hiányoztak a betyárvilággal kapcsolatos súlyosabb események sem Tolna megye bűnügyi krónikájából. 1850. április 21-én „Kokány István dunaföldvári születésű, ismeretes rabló 4 foglár által fegyverhasználat útján történő elfogása" egy tipikus, kora­béli betyáréletútnak vetett véget. Kokány István nem tartozott az időszak országos hírű haramiái közé, híre a szülőföldjén, s a szomszédos vármegyékben vált félelmetessé. Életútját Késmárky Ignátz alszolgabíró a következő mozzanatokból állí­totta össze: 2 " 1. 1849. évben az egyik portyázó rablócsapatnak volt a tagja. 2., 3., 4. Részt vett földesúri kúriák feldúlásában, „megtagoltatásában", ezüsttárgyak elorozásá'ban. 5. Az egész környéket rettegésben tartotta. Kokányt 1850 tavaszán a Duna jobb partján a Pest-Pilis-Solt vármegyei zsandárok is üldözték, s onnan jött át Tolna területére. Megjelenésének hírére Szekszárdról a megyei börtönből 4 foglárt küldtek ki Bölcskére. Sikerült is majdnem bekeríteniük, de egérutat nyert. Másnap azonban „egy jólelkű asz­szony" — ahogy a korabeli jelentés írja — bejelentette, hogy házában pihen a keresett rabló. A betyár megjelenéséről később így vallott Peri Mihály 32 éves földműves: „A mai napon napfelkelte alkalmával jött be lakóházunkba, mandliban, gatyában, mezítlábasán, csizmája s egy szőrtarisznya függött a válláról. Jó reggelt köszöntéssel toppant be, s azon okból, hogy csizmáját felhúzza s ki­pihenje magát. Tarisznyája tele polt pisztoly oklcal." 26 A barátságos fogadtatás megtévesztette Kokányt. Bort hozatott, majd lepihent aludni. Ekkor ment el Peri felesége, hogy értesítse az üldözésben részt vevő foglárokat. A megyei őrmester embereivel a házat észrevételen körbefogta, s meg­adásra szólította fel a betyárt. Ez Czweibel Ferenc megyei őrmester jelentése szerint 27 a következőként zajlott le: Rabló: „Be ne jöjj a kutyaistenedet, mert meghalsz!" Foglár: „Pista add meg magad, az Istenre kérlek, semmi bajod nem lesz!" A párbeszéd ezzel véget is ért, s az őrmester kétcsövű pisztolyát sorban az ajtón keresztül a bent rejtőző rablóra sütötte. A lövés Kokányt eltalálta, de még sebesülten is viszonozta a tüzet a nála levő pisztolyokból, végül pisztoly­tusával támadt a szobába rontó foglárokra. A súlyosan sérült embert legyűrték, az udvarra fektették, ahol ereje egyre fogyva, félóra alatt kiszenvedett. Társa — Kanász Horváth Albert — Kokány sorsáról értesülve önként megadta magát. Kokány halála ügyében a helytartótanács rendeletének megfelelően 28 először a községi jegyző — Jagicza István — a helyszínen talált állapotról még aznap helyszíni bizonyítványt állított ki: „Mi alól írottak a mai napon kiküldettünk Peri Ignác bölcskei lakos házához, ahol Kokány István rabló délután mintegy 5 óra tájban agyonlövetett, mindent megvizsgálván, az alább le írt mód szerint találtuk: 13 Tanulmányok Tolna megye történetéből 193

Next

/
Oldalképek
Tartalom