Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Á vármegye földrajzi helyzete, közelsége a betyárviíág középpontjának számító alföldi, Duna-Tisza közi, és somogyi területékhez; a megye területén keresztülvezető nagy forgalmú útvonalak, a rejtőzködésre alkalmas, tagolt, erdős területek, a korabeli bűnözés gyors kifejlődéséhez kedvező objektív feltételeket teremtettek. A szabadságharcban részt vevőikkel szembeni dühödt megtorlás, az idegen zsandárcsapatoknak a nép nyakára ültetése, és ezek gátlástalan hatalmaskodásai az általános ellenszenvnek olyan közhangulatát hozta létre, amelyben a betyárok, és más bűnöző elemek elleni hatósági fellépések is hatás­talanok maradtak. A megyében gyakran szinte mindennapos bűncselekménynek számított a ló-, marha- és disznólopás. E cselekmények veszélyességét növelte az a körül­mény, hogy a legtöbbször más bűntettel, többnyire okirat- (passzus-) hamisí­tással, vagy rablással, nem egyszer emberöléssel párosultak. Nóvák József dunaföldvári lakostól 1849 októberében 4 ökröt lopott el ismeretlen tettes. 23 A bűnügy irataiból kitűnik, hogy állatainak visszaszerzése érdekében a károsultnak — megfelelő hatékonyságú bűnüldöző szervek hiá­nyában — milyen erőfeszítéseket kellett tennie ellopott állatainak vissza­szerzése érdekében: 2 alkalommal 2 napos utazás Kalocsára, 1 alkalommal 2 napos utazás Szekcsőre, 1 alkalommal 2 napos utazás Fejérvárra, 1 alkalommal 3 napos utazás Dél-Dunántúlra. A károsultnak tehát összesen tizenegy napig kellett lakóhelyétől távol lennie, hogy vásárokon, és ismertebb kupeceknél az ellopott állatai nyomára juthasson. Nóvák erőfeszítéseit végül is siker koronázta. Kalocsán az egyik gazdá­nál felismerte ökreit. A tulajdonképpeni bűnper ezután kezdődött. Az állatok birtokosa a becsületes úton szerzést passzussal igazolta, s természetesen Nóvák József károsult is fenntartotta tulajdonjogát. A vitát Mészáros Károly kalocsai szolgabíró „szakértői ténykedése" dön­tötte el. Kihallgatta a Nóvák József által tulajdonjogának bizonyítására be­jelentett tanúkat, akik Nóvák állítását támasztották alá. Megvizsgálta a be­terjesztett tárgyi bizonyítékokat is. Erről a ténykedéséről „Bizonyságieveiében" így ír: „A bilogvasakat összehasonlítottam a marhákon lévő bélyegekkel, azokkal megegyez, kivévén egy darabot (mármint marhát: saját megjegyzésem), melyre PA bélyegvas reáillesztvén azzal legkevésbé sem egyez meg, ugyanezért ezen egy darabot letartóztattam, utasítottam Nóvák Józsefet, hogy azon egyént, kitül az ökröt vette állítsa elém." Egyben átküldi a passzusokat vizsgálatra. 24 A bíró által elvégzett — a mai szóhasználattal élve — szakértői vizsgálat: a marhákba sütött bilogoknak, s a károsult birtokában levő, és kívánatra a bírónak átadott bilogvassal történő összehasonlítása, tisztázta a vitatott marhák tulajdonjogát. Ennek, az akkortájt gyakori vizsgálatnak a megkönnyítésére az ellopott marháját „nyomozó" .károsult a felismerés és bizonyítás (megkönnyítésére gyak­ran magával vitte a bilogvasról papíron készült lenyomatot. 192

Next

/
Oldalképek
Tartalom