Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
sérülések keletkezési okaiként „baltacsapásokat" említ, de ezt a megállapítást „nem az orvostudományra, hanem a tanúk vallomására támaszkodva tette". lB A védőügyvédek kifogásainak sok eredménye mégsem volt, mivel a sértettek állítását hat tanú támasztotta alá, s így 1851-foen a vádlottakat negyedévi börtönre ítélték s a fájdalomdíj megfizetésére kötelezték. A történelmi sorsfordulóval, a feudalista és a kapitalista tulajdonformák közötti átmenettel voltak kapcsolatosak az 1850-es évek úrbéri perei, amelyek természetesen Tolna vármegyében is tömegesen fordultak elő. E perek büntetőbíróság elé vitele azonban — amint ez a madocsai úrbéri vitával kapcsolatban történt — lényegesen ritkább jelenség volt. Ebben az ügyben a büntetőeljárás Szakállyas György és Csepreghy Mihály madocsai lakosok ellen 1851-től 18554g folyt „népbújtogatás" címén. Az álladalmi ügyészség vádja szerint nevezetitek „népbújtogatásra adták magukat, s madocsai kishegyi szöllő majorsági földi lakosait bujtották fel, mintha ők is úrbéresek lennének, s az úri tartozásokkal sem lennének kötelesek". w Maga a megvádolt cselekmény tehát semmiképpen nem képezhette volna bűnper tárgyát, hiszen hasonló esetek mind a rendes bíróságok, mind a külön 1853-ban e célból létrehozott úrbéri bíróság előtt tömegesen fordultak elő. A jogvita alapját az a körülmény képezte, hogy amíg az 1848-as alaptörvények, és az ezeket megerősítő különböző császári kiáltványok, s nyílt parancsok szerint az úrbéri kötelezettségek megszűntek, s az úrbéri földek a volt jobbágyok tulajdonába mentek át, a majorsági földek tulajdonjogában változás nem történt, s az a kapitalizálódó földbirtok magvát képezte. 20 Ebben az úrbéri vitában a dunaföldvári álladalmi ügyészség azáltal vélte büntetendő cselekmény elkövetését felfedezni, hogy a két vádlott a lakosságot „szerencsétlen tanácsadással bizalmatlanságra igyekezett gerjeszteni a bírák és a közigazgatási tisztviselők irányában ... s rendeletek meg nem tartására bujtotta a népet." 2i A perkomplexum első .része 1851 j ben zajlott le. A vizsgálat lefolytatásával Hörtte János fiatal bírósági ülnököt bízták meg — nevével még gyakran fogunk találkozni —, aki széles körben végzett tanúkihallgatások útján igyekezett a tényállást tisztázni. Kihallgatási módszerei bár formájukban nem különböztek az évszázados úriszéki gyakorlattól, tartalmilag objektívek voltak. Kihallgatási „Kérdőpontjai" az alábbiakra terjedtek ki: 1. Generáliák (név, életkor, illetőség, micsoda sorsú, foglalkozású és vallású ?) 2. Ismeri-e a vádlottakat? 3. Hallotta-e a vádlottak szó szerinti kijelentéseit? miszerint' „A földbecsléshez a község mappája is kéne, de azt a község bírája átadta a főbírónak, hogy az uraságoknak kedvezhessen". 4. Kit tudna még alkalmas tanúnak? A szorgalmas bírósági ülnök Madoosán 17 embert hallgatott ki, akik egybehangzóan így vallottak: ad. 1. A vádlottakat jól ismerik. ad. 2. Jobb, rendtartó embereket a helységben nem ismernek, a nevezettek soha nem mondották, hogy dézsmát ne fizessenek. ad. 3. Közelről hallották, hogy a vádlottak a dézsmával kapcsolatban tárgyalásokat javasoltak a távol lakó uraságok helyett az urasági fiskálisokkal. 190
