Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Megegyezés a kormány és a megyék között nem jött létre és mivel a felkelés egybehívására Napóleon legyőzése után többé már nem volt szükség, ezen a téren újítás nem következett be. Az intézmény így csak az 1848-as vívmányok törvénybe iktatásával szűnt meg. A felkelés költségei A nemesi felkelések pénzügyeinek a kezelését részletesen leginkább az 1809. évi felkelés számadásaiból ismerhetjük meg. A pénzkezelést az 1808. évi 2. törvénycikk szabályozta. E szerint két pénztár működött: az országos főpénztár — a cassa generális insurrectionalis, és a megyei felkelési pénztár — a cassa concurrentionalis. A pénztárakba befolyt összegeket kizárólag csaik a nemesi felkelés céljaira lehetett fordítani. A törvény 24. §na kimondotta egyben, „ha a felkelést hamarább kell fegyverbe szólítani, és a pénzek még nem folynak be, a költségek fedezésére az uralkodó a kasszának három hónapon belül visszafizetendő előleget folyósíttat a kincstárból." Az országos főpénztár bevételeit képezték: a megyék által a felkelés céljaira történt befizetések, a felkelőik ellátását szolgáló összegek, amelyeket a felkelő nemesek maguk, vagy az őket kiállítók fizettek be, továbbá a fizetésre képtelen felkelők költségeinek fedezésére a kincstár részéről való hozzájárulás. Kiadásai: a felkelő sereg szükségleteinek fedezését szolgáló összegek (zsold, élelem, előfogat, felszerelés pótlása stb.). A főpénztárnak két pénztára volt, az egyik: a cassa centralis insurrectionalis — a központi felkelési pénztár —, amely Budán székelt és a vármegyékkel tartotta fenn a közvetlen kapcsolatokat. A másik: a cassa operationalis insurrectionalis — a hadműveleti felkelési pénztár, amelynek mindenkor a sereg főhadiszállásán kellett lennie, hogy a hadrakelt csapatok pénzügyi igényléseit a helyszínen elégíthesse ki.

194 A nemesi felkelés költségeinek a törvényhatóságok közötti arányos felosztására a nádor országos bizottságot állított fel, amely 1809. május elsején már meg is kezdte a működését. Kinevezte egyben a nemesi felkelés országos hadbiztosát is Végh István személyében. A cassa generális ellátmányát az országgyűlés azonban csak 6 hónapi időtartamra szavazta meg, ennélfogva az országos felkelési pénztár működése 1809. november elsejével megszűnt. Ettől kezdve a felkelés költségeit a nemesek hazabocsátásáig az uralkodó a kincstárból fedezte. A megyei nemesi felkelési pénztár bevételeit képezték: a megyei közgyűlés által a földesurakra kivetett rendkívüli adók, az állított felkelők után megállapított összegek, önkéntes megajánlások és adományok. Kiadásai: a felkelők ruházatának, fegyverzetének és felszerelésének a költségei voltak. Ezenkívül a felkelő megyei csapatok ellátásának a terhét is a pénztár viselte. A szükségleteket: élelem, zab, széna, szalma stb. a megbízott katonai személyek (hadbiztosok) és a megyei polgári tisztviselők (comissariusok) közvetlenül szerezték be azoknak a vármegyéknek a területén, ahol a felkelők éppen tartózkodtak, másrészt kiutalásra a katonai raktárakból is kaptak ellátmányt. Az átyett árukról a megbízottaknak minden esetben nyugtát kellett adniok. 174