Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

után, július 21-én Győrszentmártonba irányította, ahova július 23-án érkezett meg. Onnan augusztus 5-én Pápára, 7-én pedig vissza Győrszentmártonba kellett masírozni ok.

164 Ott Mecséry altábornagy aug. 11-én tartott szemléje során még a tiszteket is mind meglovagoltatta. Megállapította, hogy „a legkevesebben tudnak az egész csapatban nyargalni és lovat fordítani". Elrendelte, hogy mindennap kell lovaglóiskolát tartani. Azt egyébként az ezredparancsnok már előbb, július 26-án, napiparancsban tette kötelezővé a századoknál. „Fofeladat — írta elő a parancs — a gyakorlatozás legyen, hogy a legénység kellően gyakoroltatva a jövendő háborúra alkalmassá váljon!" Mindennap reggel 5—7 óráig lovaglás és más gyakorlat — utánna még két óra hosszáig a tisztek által elméleti oktatás tartassék! Délután pedig az altisztek a nyergelést, kantározást, fegyverkezelést oktassák és gyakoroltassák!

165 Minden készületbéli darabot, ami hiányzik, a kapitányok az illetékes vármegye számlájára vásárolják meg. „Főgond arra fordíttassék, hogy a pisztolyok használhatók, a kardok élesek legyenek, ezért kerestessenek puskaművesek és szerezzenek be elég körömvasat (patkót) is!"

m Augusztus 12-én találták meg a Kismegyernél elesett Festetits János kapitány holttestét, amelyet Étsig az ezredes főhadnagyi 2. század, onnan Győrszentmártonig az ezredes kapitányi 1. és 2. század kísért el. A pannonhalmi sírboltba történt temetés alkalmával dísztűzzel búcsúzott el az ezred vitéz kapitányától.

167 Amikor a főparancsnokság az insurrectiót és a sorhadat aug. 25-ével egyesítette, az ezredet gr. Andrássy tábornok dandáráiba osztotta be és továbbra is eddigi állomáshelyén hagyta.

168 A győrszentmártoni táborozás alatt folyt tulajdonképpen az az alapos kiképzés, amelynek jóval a hadbaszállást megelőzőleg kellett volna már megtörténnie. Ugyanez volt a helyzet természetesen az egész felkelő seregnél is. A kiképzés terén azután a somogyi lovasezred oly nagy haladást ért el, hogy az október 10-i táborkari szemlén különös kiemelésben és dicséretben részesült.

169 Szeptember 13-án Perczel Ádám főstrázsamestert ezredes főhadnaggyá nevezte ki a nádor, miután Festetits Lajos eddigi ezredes főhadnagy egészségi okokból nyugalomba vonult. Október 14-én az ezredparancsnokságot is Perczel Ádám vette át. Pászthory ezredes kapitány ugyanis rövid időre szabadságra távozott. Előzőleg még a tolnai lovasszázad parancsnokságával Perczel Ádám helyett Perczel József első kapitányt bízta meg, helyettese pedig Huszár János másodkapitány lett.

170 Az ezred, illetve a Tolna megyei század körletében a továbbiakban semmi említésre méltó esemény nem történt. Folyt a kiképzés egészen addig, amíg a felkelő sereg összevonására nem került sor és el kellett hagyni ok Győrszentmártont.

171 Június 14-e után a Fejér megyei 10. gyalogzászlóalj (a tolnai század) még július 14-én, Győr visszafoglalásának kísérlete alkalmával is tartalékban volt. Július 22-én Pápára rendelte a hadvezetőség, majd augusztus 4-én Ugodra kellett mennie, hogy ott egy garázdálkodó, rablócsapatot tegyen ártalmatlanná. Onnan — a parancsnak eleget téve — már másnap, azaz augusztus 5-én, vissza is tért a pápai laktáborba. A sorhad és az insurrectio augusztus 25-i egyesítése után a zászlóalj Hofmeister generális dandárába került, de továbbra is megmaradt pápai állomáshelyén egészen november 7-éig, amikor a főparancsnokság Iszkaszentgyörgyre (Fehérvár közeliébe)

172 vezényelte. A zászílöaljparancsnokság és a Fejér megyei század Iszkaszentgyörgyön, Bajzáth uraságnál, a Tolna megyei század a szomszédos Guthi községben gr. Zichy földesúrnál szállásolt. A tolnai század létszáma igen leapadt, mindössze 129 főből és 7 lóból állott. 167