Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
Pászthory ezredparancsnok írásban kérte az ezred állományát adó megyéket, Tolnát is, hogy mindazokat az ezredéhez tartozó tiszteket, kik „az ezred gyalázattyára minden jelentés nélkül hazamentek" — az ezredhez azonnal küldjék vissza. 1 '' 9 Tehát nemcsak a közlegények, hanem, szégyenszemre még a tisztek is elszöktek; „a hazamentek engedély nélkül, enyhe kifejezés". Azokból a közvitézekből, akiket a megyei pandúrok elfogtak és a csapathoz visszakísértek, Pászthory külön osztagot állíttatott fel. Ez az osztag „kötelekben (egymáshoz kötözve) marsolt az ezred után, szállása pedig a porkolábnál volt." Ezenkívül a visszahozott szökevényekről és a „félékenyekről" minden századnak külön listát kellett vezetnie. 130 A szökött tisztek közül igen szégyenletes volt az Ezredes-Feő Hadnagyi 2. századhoz (somogyiakból állott) tartozó Gaáll György alhadnagy esete. Gaáll — az ezredparancs szerint — „elhagyta a zászlót éppen akkor, amikor az ezred a győri csata után Komáromba parancsoltatott az ellenség m,eg'támadására, haza pedig engedelem nélkül ment. Tallíán József hadnagy, ki szintén hazament, de hamarosan visszatért a századhoz, azt vallotta, hogy „abban az ütközetben, mellyben Festetits János kapitány elesett, Gaáll arra beszélte rá a vitézeket, hogy Festetits kapitányt ne kövessék a rajtahajtáskor." E cselekedete miatt a Perczell Ádám, főstrázsamester elnöklete alatt összeült haditörvényszék Gaállt csupán csak a rangjától fosztotta meg, amit fellebbvitel során a nádor-főparancsnok sem változtatott meg. 151 Rábizonyosodott később Gaállra még az is, hogy a győri ütközetben öncsonkítást követett el. A hadbírói ítélet a közkatonává degradált Gaállnak felkelési kötelezettségét továbbra is fenntartotta ugyan, de az ezredtől azonnal visszakísértették a vármegyéjéhez, mivel „a századjánál mindenféle botrányt okozó példákat csinált. Megyéjének viszont hatalmában állott őt, mint kövitézt továbbra is kiállítania." 152 Gaáll alhadnagy ítélete rendkívül enyhének mondható, különösen ha szembeállítjuk Zsebe István közvitéznek ugyanebben az időben hozott hadbírói ítéletével. A közkatonát a haditörvényszék holmi kisebb „zenebonáskodás, az elöljárókkal szembeszállás, visszapattogás és tolvajság miatt" egyenesen golyó általi halálra ítélte. Zsebe közvitéz még csak kegyelmet sem kapott és az ítéletet rajta végre is hajtották. — Gyávaságból elkövetett öncsonkítás, a legénységnek a parancs megtagadására történt lazítása ütközet köziben, majd a zászló hűtlen elhagyása, tiszt esetében mégis csak inkább szolgálhatott volna halálos ítélet alapjául, mint egy közlegény „zenebonáskodása, viisszapattogása és tolvaj sága". A győri ütközet után „a csatában elesett Festetits János kapitány helyett első kapitánynak báró Majthényi Antal, második kapitánynak Majthényi Pál, főhadnagynak Sárközy Lajos, alhadnagynak pedig Tevely József (Tolna m.) tétetett meg", és még ezekből „az előmozdítottakból is egyesek gyalázatosan haza, mentek légyen, azért észre vétetett, hogy ezek Rangjuknak elvesztésével az Tiszti Karbul kitöröltettek." 1 '' 3 Hogy mi lett a további sorsuk, arról az ezredparancs nem intézkedett. Az sem tudható meg, hogy végeredményében név szerint kit töröltek a tisztikarból. Itthon a megyei közgyűlés „a közbátorság fenntartására, a rablóvilág és a szökött katonák garázdálkodásának megakadályozására" a megye szélein fekvő egyes helységekben vigyázókat rendelt ki: Földvárra Bertalan Gábor esküdtet, Keérre Vizsolyi Jánost, n» 163
