Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
nyelni azok megakadályozására. A katonai hatóságok a hg. Czartoryski-vasasezred egy félszázadát indították útba azzal a paranccsal, hogy a somogyi felkelő gyalogzászlóaljat egész Szombathelyig kísérje. A zászlóalj újoncai emiatt zúgolódtak és a vasasok visszavonását követelték, és amikor a lovasok az ő megfélemlítésükre kardot rántottak, ők is fegyvert ragadtak, szuronyt szegezve rohantak a vasasokra és ahol érték, gyilkolták őket. Ennék megtörténte után szétszéledtek, csapatokba verődve fosztogattak a környéken. A megye ugyan általános kegyelmet hirdetett a vasasok meggyilkolása miatt, mégis 6 közkatonát kötél álital végeztetett ki, egyet pedig agyonlövetésre ítélt. 1 " így a megtorlástól való félelmükben sokan nem mertek visszatérni a zászlóaljhoz és a somogy—tolnai határszéli erdőkben bujkáltak. A Tolna megyei felkelőknél ilyen súlyos eset nem fordult elő, szökések azonban, ha nem is nagy mérvben, de történtek. Barbatsy Antal, a megyei inszurgens kassza kezelője, többek között már a felkelt nemesi csapatból dezertált katonákat vitt magával a sereg után. Erről így emlékezik meg a megye első alispánjához Veszprémből 1800. október 12-én intézett jelentésében: „Nemes Baranya vármegye rezervájának, mely most jön ide, itt 13 Desertorunkat fogják átadni a veszprémiek, azokhoz én is azon hármat, kiket Szekszárdról hoztunk magunkkal, hozzá attam, és a Nemes Vármegye (mármint Baranya) azokat is átvette, így összvességgel 16 Insurgenseink itt fogva tartatnak. Itt is Jure Statario lévén, Bézsány Vice Jspány úr a napokban egyet Pápán fölakasztatott, ki a bor vivő embereiket támatta meg, ma referálta az Gyűlésen a dolgot ," m Barbatsy Veszprémből továbbment Sopronig, ahogy a marsrutája szólt és ott vélte megtalálni a tolnaiakat. Tolnában a szökevények annyira vetemedtek, hogy „már lóháton nyargalásztak keresztül-kasul az egész megyében", úgy, hogy a megyei pandúrok új lovaglónadrágot és extra lóporciót kértek a megye alispánjától. „A sok nyukhatatlan éjjeli-nappali fáradságunk után — jelentették —, majd mind lábravalóra (gatyára) juttunk, mégsem tudjuk a dezertorokat nyomon követni."" 1 ' Egyik ilyen szökött inzurgens, Tóth János kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvből alkothatunk magunknak hű képet a szökevények magatartásáról és gondolkodásmódjáról. A jegyzőkönyvet Sulyovszky László, főszolgabíró 1800 novemberében vette fel. Abból megtudhatjuk például, hogy Tóth János, kinek a felfogadott katonája volt, hogyan és mikor szökött meg a csapatától. „1. Mi a neved, hány esztendős vagy és micsoda hiten való vagy? — így kezdődött a jegyzőkönyv. — Tóth János a nevem, 34 esztendős. Római Catholikus vagyok. 2. Hol születtél, s föl nevelkedvén micsoda sorsú ember vagy? Zalán T. N. Somogy Vármegyében születtem e világra, ugyanott nevelkedtem föll egész ember koromig, s ottan, mind kanász pásztorkodtam, ahonnand mostég közelebb múlt Sz. György napján mind pásztor szegődtem el. 3. Kik által, hol és mért fogadtattál meg? A Bedeghi csárdában, az Ozorai-uradalom libériás hajdúja, kinek nevét nem tudom, fogott meg, azért, hogy Levelem nem volt. 4. Te nemcsak most az Insurgens gyalog katonaság közül marsban az Ozorai-statiórul való szökött katona vagy, hanem ennek előtte is katona lévén, már egyszer az katonaságtul elszöktél, azért mind előbbenyi, mind mostanyi szökésedet beszéld el egyenesen és igazán! 11 Tanulmányok Tolna megye történetéből 161
