Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

á magyar uralkodó osztály tagjainak tekintették. Á fegyver nélkül Győrbe látogató egyenruhás tiszteket nem is kezelték kémekként, minthogy nyilván nem is voltak azoknak ilyen szándékaik, viszont meggondolatlan fecsegéseiktxol esetleg értékes információkat szerezhettek. A más (polgári) ruhába öltözött belátogatókról azonban már feltételezték a hírszerzési szándékot. A magyar hadvezetőséget is joggal aggaszthatta a tiszteknek ez az érintkezése, mivel Napóleon már 1797-ben úgy nyilatkozott az osztrák tisztekről, hogy még „a legmagasabb rangúak közül is néhány általa megvásárolva az ő embere volt. így nemcsak végleges terveikről volt mindenkor tudomásom — mondotta —, hanem még tervvázlataikról is mielőtt azokat egyáltalán végigtárgyalhatták volna, én már lerontottam őket"

m Szökések A háború folytatásához egyre több és több katonára volt szüksége Ferenc császárnak. Az állandó hadsereghez a verbuválok megfelelő felfogadási összeg és ,.Handgeld" ellenében igyekeztek az országgyűlés által megszavazott újonclétszámot biztosítani. Ha így nem ment a dolog, akkor erőszakkal fogdosták össze a falvak fiatal legényeit, akiknek többsége a parasztság legszegényebb rétegeiből, a zsellérek közül került ki. A telkes jobbágyok fiaira ugyanis a robot biztosítása céljából a földesúrnak volt szüksége, önkéntesen leginkább csak a notórius verekedőik és munkakerülők csaptak fel katonának. Különösen az 1800. évtől kezdve jártak mind több alkalommal fogdmegek katonákért a községebben. Az erőszakkal összefogdosott legények természetesen mihelyt alkalom adódott rá — a Handgeldet már úgyis megkapták —, megszöktek a csapatjuktól. Ebből kifolyólag Tolna megyének Somoggyal közös határán fekvő erdőkben is oly annyira elszaporodott a szökött katonák száma, hogy a herceg Eszterházy-uradalom dombóvári számtartója a vármegyéhez intézett jelentésében „ezeket az erdőket kerülni javallottá" .

m A Somogyhoz, közel a határhoz fekvő Szakcs mezőváros bírája pedig aggódva így jelentett a dombóvári főbírónak: „Oly rettegésben vagyunk itt a széleken, közel Nemes Somogy vármegyéhez, hogy alig maradhatunk meg. Tegnap is a szökevények, akik a Szakcscsal szomszédos várongi strázsán mentek keresztül Somogyba, a koppányi bíró ellen úgy nyilatkoztak, hogy illen-ollan teremtette, ha a bírót oda haza érik, megölik, ha nem találják meg, az egész Koppányt meggyújtják.""

2 Tolna megye közgyűlése a hozzá beérkezett ilyen és hasonló jelentések alapján ezért „a megszaporodott veszedelmes gonosztevők — szökött katonák — és insurgenseknek menedékhelyet nyújtó egyes csárdák" megszüntetésére tett előterjesztést a helytartótanácshoz.

1,3 Ezeknek, a határszéli erdőkben bujkáló katonaszökevényeknek a legnagyobb része a fellázadt Somogy megyei felkelő gyalogoszászlóalj szétszéledt katonái közül kerülhetett ki. Somogy megyében ugyanis az 1800. évi felkelés során a megajánlott nemesi gyalogzászlóaljat, miután nem akadt elég számú nemes, „tisztesebbekből" toborzás útján próbálták összehozni, azonban a toborzás sem sikerült. Alig egy századnyi „tisztesebb" gyűlt össze a kitűzött időre. A hiányt ekkor a népesség arányában vetették ki a helységeikre, azoknak elöljárói fogták magukat, összeszedték a vándor mesterlegényeket, a csavargó munkanélkülieket, zselléreket és azokat kísértették be Kaposvárra. Az így összetoborzott legények természetesen mihelyt tehették, megszöktek. A szökések végül is oly méreteket öltöttek, hogy a megye karhatalmat kért kivezé160