Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

ben sem szállhat egyházi nemesi házra, a perbeli eljárási cselekményeket a prediális házaknál csak együtt végezhetik."

2 A fajszi nemesi szék, amint az a XV. századra kialakult, magában foglalta a szekszárdi apátság prediálisait az apát által kinevezett alispán és a prediálisok által választott két szolgabíró alatt. Az alispán — noha az oklevelekben „comes" megjelöléssel szerepel — tulajdonképpen az apátfőispán helyettese volt a székben. A Miklós apát féle szabadságlevél szerint a comes a két szolgabíróval együtt alkotta a szék bíróságát s osztoztak a bírságokban. Semmi adatunk nincs arra, hogy a széknek pallosjoga lett volna. A szekszárdi apátságnak illetőleg az apátság úriszékének kétségtelenül volt pallosjoga, de ez nem illethette a fajszi nemesi széket. A kérdést a Miklós apát féle oklevél úgy oldja meg, hogy emberölésért — a homicidium különben gyilkosságot is jelentett — csak — igaz súlyos — pénzbírságot rónak ki s ennek megfizetésével a gyilkos szabadult is. írott emlékek hiányában a szék bíráskodását csak vázlatosan rekonstruálhatjuk. Hasonló volt a helyzet a közigazgatás rekonstrukciójánál is. E néhány oklevél alapján — mivel ezek hivatkoznak azi ország szokására, az ismert szokásjog segítségével joggal egészíthettük ki a szekszárdi prediálisok fajszi székének jogállását, a prediálisok jogait és kötelezettségeit. Mindazt, amit róluk tudunk, elkísérhettük Mohácsig, mert alig néhány évvel a katasztrófa előtt kerültek a szekszárdi prediálisok jogai és kötelezettségei a Corpus Juris Hungaricibe s ezután írta át II. Lajos kancelláriája a szekszárdi prediálisok jogi helyzetére vonatkozó okleveleket. Ezután jött a mohácsi vész, a török hadak elözönlötték az országot s a szekszárdi apátság és birtokaik török uralom alá kerültek. A prediális nemesek legtöbbnyire a puszta életért folytattak élethalálharcot, prediális székük, jogaik hosszú időre feledésbe mentek. * A török hatalmi terjeszkedése folytán a török uralom alá eső terület egyházi testületei elmenekültek, a prediálisok közössége felbomlott, s valójában csak azokon a helyeken maradt meg továbbra is, amelyek vagy mentesek voltak a török uralomtól, vagy átmeneti török uralom után fenntartásuk az egyház számára újból szükségessé vált. Bácsán a szék fenntartását az önállósági törekvés ellensúlyozása váltotta ki. A bácsai prediálisok felhasználva a törökök győri előnyomulását, Győr várának 1594—1598 között török uralom alá kerülését, s a győri káptalan Sopronba menekülését, meg akarták szüntetni minden függésüket az egyházi testülettől. A személyükben gyakran országos nemességre is szert tett bácsai prediálisok ez idő alatt felmondták az engedelmességet és a hadipénz fizetését, s meg akarták szerezni a község tulajdonát, ami szomszédaiknak az előbb a győri püspökséghez tartozó kis- és nagybaj esi nemeseknek sikerült is. Forgách Simon országbíró 1610-ben őket is beiktatta Bácsa egész határába, ami tulajdonképpen annyit jelentett, hogy oszágos nemességre tettek szert. Míg azonban a várkapitányok által székhelyükről kimozdított győri püspökök kevésbé tudták jogaikat védelmezni, a XVII. század elején székhelyére visszatért győri káptalan tiltakozást jelentett be földesúri jogainak elkobzása ellen.

93 II. Mátyás el is rendeli az esztergomi káptalannál a bácsai prediálisok jogviszonyának tisztázását, meghallgatott tanúk igazolják, hogy a bácsaiak mint prediálisok mindig a káptalantól függtek. 16