Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

szemléken magyar és inzurgens lovasegyenruhában jelent meg, olyanokat moiidogatva, hogy „neki minden kedve és reménysége az insurrectióban vagyon".

m 70 közvitézt kisebb-nagyobb rendjellel, pénzjutalommal és dicséretével tüntetett ki. Ezek között a kitüntetettek között egyetlen Tolna megyei felkelőt találunk Kolosváry Ferenc, dunaszentgyörgyi 22 éves nemes személyében, aki a saját lován vonult be a tolnai felkelők lovasszázadába. Kitüntetésére parancsnoka, Perczel Ádám, a Somogy megyei lovasezred II. főstrázsamesteri századának a kapitánya tett előterjesztést a következőképpen szóló „Aítestaíum-ával (bizonyítás, tanúsítás) — Mellynek erejével mi alól írtak valljuk és bizonyítjuk, hogy amidőn június 18-án a folyó esztendőben (1809) a Somogyi Nemes Lovasezrednek Fő-Strázsa Mesteri Osztálya a Dunának védelmére és Károly Eő Cs. Királlyi Hertzegségével a Csalló-Közben Néma- és Nagy-Bodajk közt való közösülés végett commandérozva vala, történt, hogy Némánál június 19-én az [ellenségnek "gyalog tsoportjai ágyúik védelmével négy malom hajón és (egy ladikon egy óbester és nyoltz közemberek poltak) a bal partra által hajózni szándékoztak, melly ladikot ugyan a Molnárok el is fogtak, de midőn részünk felől való ponthoz közelítettek, magokat a Molnárok hatalmából kiszabadítván az ellenséges part felé visszaigyekeztek. Ezt látván Kolosváry Ferentz, Fő-Strázsa Mesteri második századbéli köz vitéz meg nem rettenvén az ellenséges ágyúzásoktól, anélkül, hogy valaki buzdította volna, bátorságot vesz, kivont karddal a vízbe ugrik, elérvén az ellenséges ladiknak függő kötelit, a parthoz húzván és az említett frantzia óbestert nyoltz legényével egyetemben fogollyá tette, kiket az ott elő őrön álló Huszár János Fő Hadnagy Ur a Fő Hadi Szállásra el is küldött. Minthogy nevezett Kolosváry Ferentz ezen alkalmatossággal vitéz bátor szívűségének annyi jeleit adta, érdemesnek találjuk őtett (mert ez nélkül az említett foglyok minden bizonnyal megszabadultak volna) ö Császári Királyi Felségétül kegyesen meg ígért jutalomra, mellynek elnyerésére őtet alázatosan ajánlani bátorkodunk. Bonyhádi Perczell Ádám Ezredes Fő Hadnagy, mint a dolognak tudója, Huszár János m. p. Secund Capitány, Imre János Strázsa Mester, Keretsényi György káplár, Varga Dániel, szabados, Döme István, Ferentzy József és Futó János közvitéz."

m Kolosváry Ferenc tettéért ezüst vitézségi érmet kapott. Később aranyéremért folyamodott. Bár a kérelmét a megye is támogatta a felterjesztésében, a nádor az 1813. évi március 29-én kelt 447. sz. leiratában értesítette a kérelmezőt, hogy „arany érdeméremre az illetékes bizottság nem találta eléggé érdemesnek".™ „A Vitézi Érdempénzekről szóló Szabásról" — tudnunk kell, hogy a „Tisztességek, mellyek az Érdempénz elnyerésével egyben vannak kötve" — a következők: „A Tisztességjel azoknak, kik azt elnyerték, közönséges hellyen 's illő pompával szokott adattatni. A vitézek azt szolgálatban és azon kívül is, a' rajta levő pántlikán a Dolmányok, vagy Mentéjek Gombházán, a mellyeken viselik. A Neveik, Tisztségek, a Sereg, a mellyből valók, Tetteiknek rövid leírásával együtt a Közönséges Újság Levelekben kihirdettetnek. Az olyan vétek s büntetés, melly Infámiával (gyalázat, megbélyegzés) vagyon öszve köttetve, az Érdempénz elvesztését vonnya maga után. 157