Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
Összeírták ezenkívül külön és járásonként még az 500 forint évi jövodelemmel nem bíró nemeseket is, feljegyezve, hogy jövödelmük után mily összeget kell befizetniük a megyei inszurrekcionális pénztárba. Kimutatták továbbá ugyanilyen módon az összes ármális és jobbágytelken szegénységben élő (nobilis unius sessionis) nemeseket.'' Ezekből a kimutatásokból és összeírásokból megállapíthatjuk, hogy 1. a megye területén élő nemességnek mintegy kétharmad része ármális nemes volt, amely alig egy-két évszázad óta emelkedett csak ki — címerlevelet kapva — a jobbágysorból, másrészt pedig jobbágytelken élt valamelyik nagyobb birtokon. 2. A mágnásoknak ebb'jn az időszakban lefelé hajló osztályához tartozó nagybirtokosok nem tartózkodtak a megye (leginkább a dombóvári és simontornyai járás) területén levő birtokaikon. A megye dolgaival nem sokat törődtek, így befolyásuk is kevés volt az ügyek vitelére. 3. A megye igazi urai ós ügyintézői a középbirtokos 1—5000 holdas (bene possessionati) nemesek voltak. Birtokaik főleg a földvári és a völgységi járásban terültek el. Állandóan otthonukban éltek, és maguk ügyeltek földjeik gazdaságos, jövödelmező megművelésére. Az országgyűlési követek és a vármegyei tisztségviselők tekintélyes „honoráriumért", tiszteteletdíjért, amit szerettek kihangsúlyozni, az ő soraikból kerültek ki. 4. A megyei nemesi felkelő seregben a mágnások közül nem találunk senkit, a csapatokat a közép- és kisbirtokos nemesek vezették, mint tisztek, a hadrakelésben. A „bocskoros" nemesek adták a felkelő sereg legénységét és legfeljebb altiszti rangot érhettek el. Az összeírások megtörténte után következett az első szemle, amelyen a felkelni köteles, katonai szolgálatra alkalmas és személyesen megjelent nemeseket, vagy állítottakat összeszámlálták. Megállapították, kik vesznek részt személyesen és saját költségükön a felkelésben, kik állítanak helyettest és azok megfelelnék-e a törvényes követelményeknek, alkalmasak-e katonának. Ennek megtörténte után a nemeseket hazabocsátották. Figyelmeztették azonban őket, hogy „mindazok, akik a törvény, vagy hazafias érzésük folytán a felkelő nemes sereg számába felírattak", a következő szemle után már nem térhetnek haza. így arra teljes felkészültséggel kell megjelenniük, mivel a kerületi parancsnok, vagy kiküldöttjének vezetésével, illetve utasításai szerint kéthetes fegyvergyakorlat következik a szemle megtartása után. 53 Ezt a második szemlét május 5-én Andrássy tábornok Tolnán tartotta meg. Előzetesen kérte a megyét, hogy a szemlén „a lovasok lovaikkal s ha rendes fegyvereik, vagy ruhájuk nem volna, ki-ki amilyet magának szerezhet, ide értvén a gyalogokat is, maguk személyével együtt bé állíttassanak."'* A kéthetes gyakorlatozás és a, felszerelés résziben! kiegészítése után következett a hadbaindulás előtti utolsó szemle. Ott, kerületi generális, betegeskedéséből folyó akadályoztatása miatt azt Mecséry altábornagy folytatta le, aki Szombathelyről május 8-án kelt levelében értesítette a megyét, hogy a szemlére május 15^én fog megjelenni. Egyben kérte azt is, hogy „a seregeket egy nappal előbbre hívja össze az első alispán Szekszárdra és az általa küldött minta szerint a felkelőkről 3 lajstromot készíttessen. Egyet a Főparancsnoknak, egyet a Hadi Biztosságnak, egyet pedig a százados kapitányok részére."™ 110