Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

szervezésével és a csapatok kiállításával kapcsolatos intézkedések, tapasztalatok. Az előző felkelésekből bizonyos készleteket — ruha, felszerelés, fegyverzet — is tároltak a megyei magazinumokban. Másrészt a csapatok létszámára és kiállítására vonatkozólag felülről jött pontos utasítások és rendeletek alapján tudott eljárni a megye és így könnyen állíthatta elő már az első szemlére is a felkelőket. A főispán elnöklete alatt a csapatszemlélő bizottság tagjaivá a közgyűlés Cseh László első alispánt, Csehfalvay László másodalispánt, Nunlkovits Ferenc, Perczel Ignác, Dőry Vince táblabírákat és Hajós Sámuel tiszti ügyészt választotta meg, a lustra tabellájának a vezetésére pedig Cseh Ignác aljegyzőt küldötte ki. A szemle alkalmával a nemesek névjegyzékét az illetékes járási főszolgabíróknak kellett „előolvasniok". A bizottság egyik tagjának, Nunkovits Ferenc táblabírónak a nemességét a közgyűlés egyes tagjai kétségbe vonták, ezért bár nemességét Nunkovits később igazolta, tagságáról mégis lemondott. Helyébe a karok és rendek három póttagot delegáltak Jeszenszky György, Bezerédy Antal és Dőry Ferenc táblabírák személyében. És hogy a bizottság mindenkor megfelelő létszámban tudjon működni, még az egyes járások nemesei közül is kiegészítették. így a földvári járásból nemes öreg Gyimóthy Mártont és nemes Dömötör Sámuelt, a völgységi járásból: nemes Knéz (Kenéz) Jánost és Babos Józsefet, a simontornyai járásból: nemes FördŐs Jánost és Bese Pált, a dombóvári járásból pedig: nemes Zathureczky Ferencet és nemes Ujjváry Ferencet választottak meg deputátussá." A papi rendet illetőleg a március 15-i közgyűlés a Szekszárdon március 16., 17., és 18. napján tartandó szemlére Szluha György madocsai apát, szekszárdi esperest, Bonyhádon a hónap 20-i lustrára Gerencsér József, teveli esperest, a Hőgyészen 22—23^án tartandó szemlére Simonovits Mihály, paksi esperest, Tamásiban a 24. és 25-i szemlére pedig Bésány Ignác, szakcsi plébánost kérte fel részvételre.

48 Ezeken a szemléken állapították meg a bizottságok a felkelésre kötelezettek névsorát úgy, hogy a közgyűlés által megszavazott 148, később a nádari rendeletre 176 főre felemelt lovas csapat, illetve 190 főnyi gyalogos század létszáma kiteljék. Elrendelte ezzel kapcsolatosan ez a közgyűlés azt is, hogy „a felkelő nemes lovas-, vagy gyalog sereghez, vagy őfelsége bármely más állandó regimentjéhez fogyatkozás hogy ne legyen, hanem inkább a katonaság közé nagyobb készséggel és örömmel menjenek", az 1800-as insurrectio felállításakor tett, s a katonának beáilök számára jelentős kedvezményeket biztosító ajánlásokat a helységekben tegyék közhírré/

9 Az ajánlásokat azonban a háborúk elmúltával nem nagyon tartották be a hatóságok, amit igazol — többek között — 44 szekszárdi obsitos katonának a vármegyéhez 1815-ben intézett beadványa. Ebben kérték a megyét, hogy az adóktól és egyéb terhektől mentesítsék őket, mivel arra félfogadásuk alkalmával ígéretet nyertek. A kérelmezők között két Hári János nevű obsitos is szerepel. Az egyik szabó és házaszsellér volt, a 981. házszám alatt lakott és 6 évig szolgált, mint gyalogos az állandó hadseregben, a másik a 171-es számú házban mint hazátlan zsellér a fazekasmesterséget folytatta; s a napóleoni hábo-r w