Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

most már útrak észen állítsa ki.' „A mai napon — így szólt a levele — újra parancsolatott staffetaliter kapván, hogy az Insurrectionalis katonaság az Infantéria 15.-a, a Gavalléria pedig 20-a 8.-bris (okt. 15., 111. 20.) okvetlenül útnak induljon, mint hogy pedig az Terminus (határidő) rész szeréni el múlt, rész szerént pedig igen közel vagyon, kötelesen requirálom (megkeresem) az Nemes Vármegyét, hogy az katonaságott úgy adjuszterozza, hogy minden órában, melyben jövök, mustrát (szemlét) tarthassak és útnak indéthassam; leg alább Fegyverrel s Mundérral legyenek jól provideálva (ellátva). Többnyire szokott tisztelettel maradok köteles szolgája: br. Ott Péter Feldmarschallleutnant."

n A Tolna megyei felkelők egy csapata azonban még Ott generális felhívásának megérkezte előtt indult el a megyéből és a megye küldötte már Veszprémben sem érte őket utói. Ez a csapat is igen hiányos fegyverzettel rendelkezett, úgy hogy a megye insurrectionalis perceptora (számvevője), Barbatsy Antal vitt magával utánuk felszerelési tárgyakat, főleg fegyvereket. Útjáról Barbatsy először Veszprémből 1800. október 12-én a vármegye alispánjához intézett levelében — többek között— ekként számolt be: „Ezen rossz útban ma bé értem Veszprémbe(n), ahol az Tettes Státusokat összve gyűlve találtam, kiktől minek utánna tudósittást kértem volna az seregeink hol létéről, V.-Ispány Béssán Ürhoz utasíttattam, ki Consiliárius (tanácsos) Urat tiszteli, azt felelte, hogy már Sopron alatt volnának, és úgy végeztünk, hogy ezen requisitumokat (felszerelési tárgyakat) én Pápán a nemes Vármegye házánál beteszem és vármegyei embereinket otthagyom. Magam pedig Sopron felé indulok seregeinket felkeresni minthogy az Provinciális Comissárius (kerületi hadbiztos) is Sopronban volna, hol létüket megtudván Pápárul utánuk vitetem az requisitumokat; mert amint Forintos Insurgens Kapitány Úrtól értettem, mindig mozgásban vannak, egyik a másiknak ad helet. .. Már most StatiorulStatiora, amint az Marsrutám (menetlevelem) kiadatott, fogok utazni, a Simontornyaiakkal (szekeresekkel) pedig újra kell egyezni, mert az egész utat, úgy mint Dákáig, végbe nem vitték."™ A Tolna megyei felkelők ismételten a Baranya, Somogy és Veszprém megyeiekkel kerültek egy katonai dandárba és október elején már Veszprémben táboroztak, honnan a dandár kötelékében gyorsított menetben igyekeztek Sopronba, a határ védelmére. És amikor Moreau, francia generális, 1800. december 3-án Hohenlindennél ismét győzelmet aratott az osztrák sereg felett és Bécs elfoglalása küszöbön állott, a király felhívásának eleget téve, a nemesi had nagyobb része — köztük a Tolna megyeiek is — átlépte a határt és Bécs védelmére sietett. Egyes megyék csapatai azonban nem engedelmeskedtek a felszólításnak, elégedetlenkedtek, lázadoztak. Arra hivatkoztak, hogy az alkotmány értelmében a törvény nem kötelezi az inszurrekciót a határon túli harcra, ezért haza is mentek. A visszamaradt sereg Bécsújhely körül táborozott, harci bevetésére azonban ezúttal sem került sor, mivel a december 25-i fegyverszünet után Napóleon és Ferenc császár 1801. február 9-én Lunevillében békét kötött. A hadvezetőség ennek ellenére a felkelőket Stájerországiban, a Fischamend melletti táborban, még két hónapig gyakorlatoztatta. A király csak április 15-én bocsátotta őket haza.

24 A lunevillei békekötés után több évi nyugalom következett Európában. Napóleon 1804-ben, miután megszüntette a köztársaságot, május 14-én császárrá koronáztatta magát. Alig egy esztendő múltával azonban Anglia újabb szövetséget toborzott ellene, amelyhez Oroszország 1805 áprilisában, Ausztria pedig augusztusban csatlakozott. Ferenc király október 13-ára országgyűlést hívott 100