Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87
311 1/2 „Pferdt portionét (abrak adagot) természetben (kellett volna 2888 portiót.) 330 Majd 1710. március 13-án a megye 3712 frt 22 dénárt ró ki 17 helységre. 331 Simontornyán élelemraktár volt, s a várban lévő helyőrségen kívül 40 lovas németet kellett a megyének élelmezni. Hátralékos tartozásuk fejében még 1714-ben is 1000 frtot követelt a kincstár a megyén. Ráadásul az idegen tisztek önkényeskedtek is, mint pl. Rollois kapitány Simontornyán. 332 1711-ben természetesen tovább tartott a hadellátást célzó szolgáltatások kivetése. A szállítmányokat a megye szolgabírái vették át (Kisigardi János, Madarász János, Virág Ferenc) Tolnán, s ott adták át a császári hadseregnek. 1711 első három hónapjában pl. Öcsény 33 szekér szénát, 2 vágómarhát, 5 mázsa 40 font súlyban, 31 x h kila abrakot, 218 ft 35 dénár készpénzt; Decs 19 szekér szénát, 1 vágómarhát 3 mázsa súlyban, 50 1/2 kila abrakot, 730 frt készpénzt; Nyék 115 rénes frt 20 dénár készpénzt; Madocsa 31 kila abrakot, 172 frt 30 krajcár készpénzt szolgáltatott a hadbiztosságnak. 333 A fő terhet jelentő hadélelmezésen kívül más szolgáltatásokat is követeltek a megye lakosságától. A mohácsi császári parancsnok, Petrasch pl. 1710. május 22-én utasította az alispánt, hogy Tolna megye hozza helyre a területén fekvő utakat, hidakat, különösen az újpalánki hidat. 334 A győztes császári fegyverek nyomában az udvart mindvégig híven támogató katolikus egyház is erőteljesebben érvényesítette követeléseit. 1709. október 16-án Tolna megye alispánja, Broderich András is kénytelen volt felemelni tiltakozó szavát, mert a pécsi káptalan tiszttartója, és más papi személyek fegyveres rácok segédletével „sarolták a szegénységhet", a gabonatized mellett készpénzt, sarlópénzt és kendertizedet követelve tőlük. 335 Rákóczi talán nem alaptalanul gondolta, hogy a megye és Dunántúl lakossága most is épp úgy fogadja majd a kuruc csapatokat, ha azok átkelnek a Dunán, mint az előző években. Már 1710. február 18-án értesítette Eszterházy Antalt, hogy őt szemelte ki a Dunántúlon kezdeni szándékozott akció vezetőjéül, a legcélszerűbbnek azt tartotta, hogy ha Földvárnál nyitnak átkelőhelyet. 338 A tervet júliusban meg is valósították, de nem Eszterházy Antal, hanem Károlyi Sándor irányította az akciót. 1710. július 25-én Rákóczi már Szolnokról közli Bercsényivel: a hadakat szerencsésen átköltöztette, hadával olyan helyet foglalt el, ahonnan figyelemmel tudja kísérni az ellenség mozgását, Károlyit pedig a Duna mellett hagyta, „hogy az Dunántúl valók elmaradott részét, Dömsödnél lármázván, Imsódnál átalkőtöztesse, a végre munitiót és hajókat újonnan hozatván .. ."*" A kurucoknak ebben az utolsó, tragikusan végződött katonai akciójában Tolna megye jelentős események színhelye volt. A kuruc hadak átkelése több csoportban történt. Az előhadat Palocsay György vezette, akit 11-én a fejedelem generális főstrázsamesternek nevezett ki. 338 Palocsay Károlyi Sándor utasítására július 14-én átkelt a Dunán, 16-án hajnali 2 órakor megindult, mert — miként a fejedelemnek írta — „oly orderem volt..., hogy Földvár, Tolna felé vettem volna utamot lesre kicsalván ottan való ellenséget, azután próbállyam megh az hídvégi németet, onnét mennyek Balaton elejre.. " Ügy látta azonban, hogy „az hadat Földvár és Tolna táján sehol megh nem kenyerezhettem volna", tehát Fehérvár felé Csíkváron át Hídvég felé indult, ahol 80 lovas német és 30 lovas labanc volt, de meghallván a kuruc csapatok közeledtét, Veszprémbe vonultak vissza. 33 * 152
