Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

iktatásnál megjelent szomszédos és környékbeli birtokosok zöme hasonlóképpen közülük került ki. Ez azután azzal a következménnyel járt, hogy saját érdekeiket már nemqsak fegyverrel, hanem jogi úton is képviselhették. Jellemző, hogy amikor Dobó Istvánt az említett birtokokba iktatták, Szenyéren Nádasdy hat szenyéri familiárisa, Dersffy János négy szenyéri servitora, három szenyéri tizedes, Zrínyi Miklós egy servitora, Tahy Ferenc laki és Báthori András marcali várnagya, továbbá a kanizsai várnagy és Eszpethey Balázs (az esztergomi érseki javak tisztje, szigetvári katona) volt jelen.

352 A beiktatást szinte minden esetben sorozatos tiltakozások bénították meg. A protestáció csak olyan alkalmakkor maradt el, ha az új birtokossal nem volt tanácsos ujjat húzni. A végváriak hódoltsági birtoklásának volt egy, a törvényeknek kevésbé megfelelő, de a különleges körülmények között általánosan használt és elfogadott formája: a végvári kapitányok fegyverrel szereztek váruk számára adózó falvakat a hódoltságban, és mit sem törődve azzal, hogy ki annak jogos tulajdonosa, egyszerűen kiosztották katonáik, jobban mondva tisztjeik között. Ez a forma — Makkai László megállapítása szerint —• kétségtelenül magán viseli a török birtokrendszer, a szpáhibirtoklás jegyeit.

353 Mivel a birtoklás korlátozott időre szólt, a magyar végvári, akárcsak török mintaképe, a szolgáltatások maximumát igyekezett jobbágyaitól kicsikarni. A Zrínyi elleni 1565-ös vizsgálat biztosai egyenesen a nép „egyiptomi elnyomásával" („cum aegyptica oppressione miserorum colonorum") vádolták a szigeti kapitányt és katonáit.*""

4 Ilyen birtokok szerzésében is a kapitányok jártak elől. A tisztéből távozott vagy meghalt kapitány szerzeményeire rendszerint utóda tette rá a kezét. Horváth Márk többek között elődje, Kerecsényi László birtokait foglalta lej*

55 de az ő fia, Gergely sem sok hasznát látta apja hódításainak, mert ezeket a szerzeményeket meg Zrínyi Miklós kaparintotta meg

336 Jellemző, hogy amikor Zrínyitől az Étére vonatkozó adománylevelek felmutatását kérték, nem tudott mással válaszolni, mint a kérés egyszerű megtagadásával, ilyen adományt tudniillik sohasem kapott.

337 Thury György palotai kapitány keveset tartott meg magának, inkább embereinek osztotta szét a falvakat.

358 Ibaffalvay Ferenc deák 1559-ben azt jelentette a kamarának, hogy „Szigetben nem sok fő legény vagyon, sem lovag, sem gyalog, kinek egy néhány falu tisztik nem vónának, és ugyan bírják, mint prédát, nem ugyan, mintha attyoktúl maratt volna. Azért mind azt kiáltják, hogy szegények, nincs mivel élniek."

m Ezt a jelentést az adatok teljes mértékben igazolják. Ne gondoljuk, hogy a legális és félig legális birtoklási forma kizárta egymást. Éppen ellenkezőleg. Szigetvár tisztjei közül pontosan azokat emlegetik falvak időleges birtokosaiként, akik a legtöbb birtokot kapták a királytól vagy a nádortól. Az 1561-es urbárium szerint Bosnyák Márton kezén volt Mányok és Ság, Szekcsői Máténál pedig Győrke és Öcsény.

360 Szekcsői 1565-ben olyan címen kérte adományul Csábrágot, hogy az Tóth Gál magvaszakadtával megüresedett. A biztosok ezt a kérést rövid úton elutasították, mert még mindenki emlékezett rá, hogy Csábrág a szekszárdi apátság birtoka, és Tóth Gál is csak javadalmas birtokosa volt.

361 Ferdinánd 1561-ben utasította Zrínyit, hogy Maré várát, amelyet Horváth Márk Eszpethey Balázsnak és Radován Jakab vajdának osztott ki, szerezze vissza a Várdayak számára.

362 A palotai váruradalom hódoltsági tartománya úgyszólván csak a vitézeknek haszonélvezetre kiadott falvakból állt. Tolna megyében a következők rendelkeztek közülük jelentősebb birtokokkal: Meznyánszky János, Thury előd56