Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

A bányavidék összmunkássága az előző időszakhoz képest emelkedett ugyan, azonban üteme az országos fejlődés mögött marad, s az említett időszakban ingadozásokat mutat. Ebben szerepe van a bányavidéken sűrűn előforduló szerencsétlenségeken túlmenően annak is, hogy az 1900-ban kitörő válság következtében a bányamunkások kivándorlása ismét nagyobb méreteket öltött. Külföldön ugyanis magasabb bérezéssel járó munkalehetőségek adódtak a bányászok számára. Nyugat-Európában a túltermelési válság már a 90-es évek derekán kezdetét vette, és az 1900-as évek elejére már kilábalt belőle. Magyarországon a fellendülés időszaka azonban csak az 1906 —07-es években vette kezdetét. Ekkor a bányamunkásság elvándorlása csökkenni kezdett. A bányavidék munkásai azonban ekkor sem dolgoztak szívesen a sok veszélyt rejtő bányákban. Szászváron az említett 1910. évi nagy szerencsétlenség következtében a munkásság egy része felmondott, és más üzemeknél próbálta megélhetését biztosítani. A bányavidéken, főképpen Váralján történő kutatások kudarca miatt pedig a vállalat mondott fel dolgozóinak. Ez történt 1909-ben Váralján. A munkásság elvándorlását az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya Rt. a bányatelepek további kiépítésével, a bányászok letelepítésével igyek'-v zett meggátolni. Szászváron a telep bővítésére 1903-ban került sor. Ekkor hat négylakásos és egy nyolclakásos munkásházat, valamint két altiszti lakóházat építettek.

2

'

3 Nagymányokon 1906-ban került sor a kolónia bővítésére: egy altiszti lakást és négy munkásházat emeltek.

273 1907-ben pedig ismét négy munkásházat építettek 2—2 lakással.

274 Egy 6 tantermes iskola megépítésére is sor került Nagymányokon.

275 A társulatnak a bányatelepek kiépítésével,, bővítésével sikerült a munkásságot helyhezkötni, bizonyos törzsmunkásságot kialakítani. Most már kevésbé kellett attól tartani, hogy a bányamunkásság az üzemnek hátatfordítva a mezőgazdaságban keresi megélhetését- A bányászok többsége most már fizetéséből, bérből élt. A problémát inkább az élelmiszerek beszerzése jelentette. Nagymányokon legalábbis ez volt a helyzet. A község bírája már 1899-ben, február 19-én javasolja a községi képviselőtestületnek: „...miszerint községünkben a bánya fejlődésétől kifolyóan már több 120—130 olyan család lakik a községben, kik készpénzből szerzik ba szükséges élelmiszereiket, így kénytelenek a községtől nyolc-kilenc kilométer távolságra eső Bonyhád és Szászvár községek piaczát sokszor a legnagyobb fáradtsággal vagy költségen igénybe venni, nagyon előnyös és szükséges volna, hogy a község egy heti és két országos vásár tartásért folyamodna."

276 Ez meg is történt, azonban érdemleges intézkedésre csak 1909-ben került sor, amikor a kereskedelemügyi miniszter engedélyezte a község számára a hetivásárt. Az állatfelhajtást azonban nem hagyta jóvá. A vasárnapja: minden hét szerdája.

277 Az üzemeknél a női- és a gyermekmunka alkalmazása továbbra is szokásos maradt. Az 1905—07-es években a következőképpen alakult :

m Év Szászvár Nagymányok Váralja összesen nő gyermek nő gyermek nő gyermek nő gyermek 1905 — 6 10 — 5 6 15 12 1906 12 8 2 1 13 10 17 1907 — 11 6 2 4 15 10 28 14 Tanulmányok Tolna megye történetéből 209