Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

95. ETE. II. 498. 1. Berény, 1537. máj. 20. „Item durante presente disturbio non audent recipére locum de Pakos, ideo si dominus patrónus vult alteri dare, libere dare et donare possitf'. 96. Nunti&turberichte aus Deutschland IV. Gotha, 1893. Bearbeitet: Walter Friedensburg 139. és 369. 1. 1539. júl. 26—27. és aug. 1. — Kónyi 19—20. 1. 97. Verancsics II. 42. 1. — Holub: Ete 5. 1. A szerző ennek az adatnak alapján 1532-re teszi Szekszárd elfoglalását, megállapítását azonban nem tudjuk elfogadni. 98. Héderváry II. 105. 1. Som, 1540. nov. 3. 99. Fraknói: MOT. II. 84. 1. 100. Koller V. 286. 1. — Komáromy: Verbőczy 287. 1. — Számadása: OL. NRA. 599/12. — Tm. L. Kammerer hagy. Fasc: IV. (Közös p.ügyi lt): Somogyvár, 1543. máj. 13. Somogy megye levele: Készek dikát fizetni, de kérik, hogy azt védelmükre fordítsák, és fizessék belőle azt a 200 katonát, akiket tavaly küldtek a pécsi végekre, Berzencére és Döbrőközbe, mert ezeket mostanáig saját zsebükből tartották. 101. ETE. II. 499. 1.: „ut possint fratres aufugere in alia lóca tutiora cum necessitas eos cogef. 102. RMKT. III. 282—287. 1. A versfőkben: TINÓDII SÖBESTHIEN DEJAK DARO VARÁBAN SZEVRSZE ÖSTHE N; (1543). — Komáromy: Verbőczy 287—289. 1. 103. Kiadása: Gárdonyi Albert: Pest városa a középkor alkonyán. Tanulmányok Budapest múltjából 6 (1938) 13—14. 1. 1542. ápr. 14. 104. Erdélyi országgyűlési emlékek. Szerfc: Szilágyi Sándor. I. Bp., 1875. 140. 1. 1542. szept. 21.: „Cives Zegedienses scripserunt huc filium magnifici olim dorrüni Stephani Verbewty, qui mille equitibus^ in Tholvani (!) impetum fecit et quodquod turcos ibidem reperit, omnes occiditf'. 105. Koller V. 286. 1. Váraljay azt állítja, hogy „cum statim post Natália Domini (1542. dec. 25 után) impetum in Saxardum fecerat, nisi gentes meae üli subvenissent, una cum suis forsitan interysef'. 106. Thury II. 294. 1. 107. OL. Dj. Tomus: XLIII. a megfelelő helységeknél. 108. Takáts Sándor: Huszárkalandok a hódoltság korában (A török hódoltság korából. Genius kiadás, é. n.) 299, 1. 3. jegyzet: „Multi sünt pauperes nőbiles, qui sünt optimi milites et omnes respiciunt confugiunt et congregantur ad dominum nostrum, quos omnes dominus noster cogitur donis et pecuniis providere, quia bona illorum turcus possidef'. 109. RMKT. III. 282. 1. 110. Komáromy: Verbőczy 295—296. 1. — Fraknói: Werbőczi 305. 1., hasonmása: 368— 369. 1. 111. Koller V. 286. 1. Pécsi vár, 1543. márc. 5. Váraljay Sz. levele: „nil minus usquam in miseros et oppressores Colonos nullis depraedationibus nullis expillationibus porcát, omniaque non tam in domibus eorum parata, verum in acervis triticum excutere et adimere, nihil illis praeter spiritum relinquere fecit, ut jam passim misera plebs acclamet, inhumaniorem Turcam ipso ad se se non expectaturam". 112. OL. Dj. Tomus: XLIII. 476. 1. 113. Istvánffy 162. 1. 114. RMKT. III. 287. 1. 115. Thury II. 320. 1. — Verancsics I. 237. 1.: „ex quibus Zaaz et Male, quoniam in eodem tractu erant, uno tempore, quo et Quinqueeclesiae, metu destitutae et per Cazsunum silentio occupatae". 116. Thury II. 320—321. 1. 117. Uo. 341—342. 1. 118. Fraknói: MOT II. 133. 1. 119. Tm. L. Kammerer hagy. Fasc: IV. (Közös p. ügyi lt.) 1543. okt 23. Mekcsey István Ungnád Jánoshoz: „Simigio enim alibi Turci non fuere, sőlum in oppido 74