Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
49. A család birtokaira: Csánki III. 476—477. 1. — Komáromy: Verbőczy 285. 1. — Németh 72—73. 1. 50. Márki 393—395. 1. — Csánki III. 462. 1. 51. OL. Zichy cs. It. Fasc: 5. Nr: 2088. 52. Életét lásd: Fraknói: Werbőczi é& Komáromy: Verbőczy. 53. Komáromy: Verbőczy 202., 204., 207., 284. 1. 1. jegyzet, 285. 1. 54. Héderváry II. 41—42. 1. 55. Fraknói: Werbőczy 363. 1. 1538. jún. 26. János király Werbőczy javára lemond a két mezővárosról. — OL. NRA. 173/7. 1538. máj 31. Pethő Krisztina a budai káptalan előtt eltiltja Werbőczyt Dalmand elfoglalásától. 56. Török Bálint életrajza XVI. századi történetünk nagy adósságai közé tartozik. Életrajzához hasznos adalékokat találtunk két helytörténeti monográfiában: Németh 69—89. 1. és Sebestyén passim. 57. Csánki III. 478. 1. 58. Martonfalvai 133. 1. 59. Egy. Kvt. Litterae originales Nr: 38. (1526—1532) v Magnificis et spectabilibus" 1056. tétel. 60. Héderváry II. 17—19. 1. Ozora, 1529. szept. 10. Héderváry Ferenc jegyajándékként feleségének, Rokonoki Dorottyának adja az ozorai várat, edelényi kurüáját és Dalmad mezővárost, ha a zálogból ki tudja váltani. — Uo. 29—30. 1. 1530. szept. 10. Héderváry 1200 Ft-ért visszaváltja Dalmadot János királytól. — Uo. 20—21. 1. 1530. mára 12. a székesfehérvári konvent előtt feleségének adja Ozora várát és mezővárosát, Döbröntét, Boziást, Martont, Felső- és Alsómajsát (Tolna m.), Tótfalut (Veszprém m.) és szokolyi birtokrészét, mint Ozora tartozékait, valamint Dalmadot, Székelyt, Edelényt, Bakot, Újságot, Nagyságot, Értényt és az edelényi kúriát. — Adományát végrendeletében is megismétli: Uo. 41—45. 1. 61. Uo. 48—49. 1. Segesvár, 1532. febr. 7. 62. Uo. 50—51. 1. Segesvár, 1532. febr. 9. 63. Uo. 65. 1. 1533. szept. 15. János parancsa Ozorán kelt i. 64. Uo. 82—84. 1. 1536. jan. 31. 65. Sebestyén 35—41. 1. 66. Héderváry II. 141. 1. 67. Martonfalvai 133. 1. 68. Németh 73. 1. 69. Martonfalvai 137—138 1. 70. K. A.: Török Bálint életéhez TT. 1879. 192—194. 1. 71. ETE. III. 64. 1. 72. Martonfalvai 134. 1. — Verancsics I. 45. és 62—63. 1. Mindkét latin nyelvű krónika újonnan épült kastélynak mondja Gerenást („Hoc castellum noviter exsiruxerat in lacu Capos" illetve „Ejusdem castellum Gherenas nuncupatum, quod tumultario opere in alieno solo intra páludem Kapussianum per vim erexeraf). — Sebestyén 39. 1. 73. Kiss 62—64. 1. — Simontornya egy ideig Móré Lászlónak, a korszak egyik legnagyobb rablójának birtokában volt, János király hadai 1533. ápr. 14-én verték ki onnan a török csapatok segítségével. Lásd: Acsády Ignác: Magyarország három részre osztásának története. 1526—1606. (A magyar nemzet története. Szerk: Szilágyi Sándor. V. k.) Bp., 1897. 172. 1. 74. Kiss 62—64. 1. — Tm. L. Kammerer hagy. Fasc: IV. (MNMlt.) A Buzlay-Pöstyéni per kivonatos magyar fordítása. 75. OL. Zichy cs. It. Fasc: 5. Nr: 2088. Bornemissza Pál gyulafehérvári püspök fassiója: „Quam arcem duo servitores quondam Pauli Bakyth dolo malo iam regno tumultante et perturbato una cum ipsa domina matre predictorum nobilium Wardensium intercepissenf. 76. Uo. Fasc: 4. Nr. 1812. 1533-ban Várday János tiltakozik a pécsi káptalan előtt amiatt, hogy János király Maré várát és tartozékait Tardasynak és Nagynak adta. 72
