Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
a török és a magyar források adatai között, amelyekben a legtöbb más helységben birtokos található. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez még mindig nem hidalja át a két adóztató terméseredményei közötti szakadékot. Nézzük például Csatár esetét! Három évi bortizedeként 29,9 hektólitert tüntet fel az 1565-ös urbárium. Ez évi 10 hektóliteres átlagnak felel meg. A szigetvári provizor ezen felül még 80 köböl, azaz 10,88 hektóliter bort és sertéseket követelt az extraneus szőlők után, és azzal fenyegetőzött, hogy ha ezt nem adják meg, a bírót karóba húzatja. 159 Nem mondják ugyan, de valószínű, hogy a 80 köblöt is három évre kell érteni, tehát az extraneus szőlők évi termését 36 hektóliterre becsülték Szigetvárott. Az urbáriumból kielemezhető évi, összesen 46 hektóliteres átlagtermést még mindig messze elmarad a defterből kiszámítható 3509 hektóliteres termésmennyiségtől. A két forráscsoport összevetéséből csak azt a végső következtetést vonhatjuk le, bármily meglepő is, hogy a szigetváriak a hódoltsági jobbágyoktól nem a termés tizedét (vagy azt megközelítő hányadát) szedték be, hanem csak valamilyen alacsony, névlegesnek tekinthető mennyiséget. Ezt a megállapítást támogatják az 1565-ös tizeddefterből kiszámítható, egy termelőre jutó termésátlagok is. Ebesen 18,79, Csatáron 22,2, Kesztölcön 11,1, Mórágyon 12,24, Hidason 11,9, Nagy- és Kisbáton 11,3 hektóliter évi bortermés esett egy szőlőbirtokos gazdára, (összehasonlításul közöljük, hogy a XVI. század 60—70-es éveiben Tállyán 9,62, Tolcsván 10,16, Erdőbényén 9,45, Mádon 11,96 és Zomboron 15,73 hektóliter bor volt az egy gazdára jutó átlagos bortermés.) 160 A Szigetvárra 1564-ben beszolgáltatott tized Ebesen 5, Csatáron "egy fél, Kesztölcön 1, Mórágyon 2 termelő 1565-ös átlagterméséből kitelt volna. Az extraneus szőlőbirtoklásról, főleg a szőlőművelés területéről, már több tanulmány látott napvilágot. Ezek azonban többnyire a hegyaljai borvidék viszonyait dolgozták fel, dél-dunántúli előfordulását úgyszólván figyejlemre sem méltatták. 1 " 1 Ezt annál inkább sajnálhatjuk, mert a szigetvári urbáriumok rengeteg értékelhető adatot tartalmaznak ebben a vonatkozásban is. Itt ennek csak a Tolna megyét érintő tanulságait igyekszünk levonni. Az extraneitás elterjedtségét illetően a magyar és török források teljesen egyetértenek. 1565-ben Ebes szőlőin 80 ebesi, 101 őcsényi, tolnai, decsi, etei, ráckevei, kalocsai, Csatár bortermésén 10 helyi, 77 tolnai, 12 szekszárdi, '5 őcsényi, 9 kemendi, 20 sági, 5 fehérvizi, 5 gerjeni, 10 faddi és 5 mázai lakos osztozik. 162 Csatárról az 1565-ös szigeti urbárium annyit jegyez meg, hogy szőlőhegyét a tolnaiak művelik. 163 A két forrás összevetése bizonyítja, hogy a vallomást tevő csatári bíró az igazságnak csak egy részét mondta el. A sárpilisiek a •kesztölci szőlőhegyen művelt szőleik tizedét 1560-ban 9 forint 48 dénárral váltották meg: Eszerint kb. 26,6 hektóliter boruk teremhetett ott. 164 Kézenfekvő lenne az extraneitás térhódítását csak a török hódítás okozta pusztulással, a gazdátlanná vált szőlők megszaporodásával indokolni, ez azonban csak részben felelne meg a valóságos helyzetnek, bár ez utóbbira is találunk példákat: a megye északi részén az elnéptelenedett Mén és Béka falvak szőlőhegyét a szomszédos Mut és Ireg lakói használták. 185 A tolnaiak a beleki, závodi, halabocsi és csibrádi szőlőket bérelték. 166 Az elnéptelenedés tehát meggyorsította az extraneitás kiterjedésének folyamatát: sok szőlő gazdátlanná vált, s nyilvánvalóan aligha kérdezték meg új birtokosát, hogy milyen módon kaparintotta azt meg. Az extraneusok számát tetemesen megnövelhette 34
