Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267
ga céhek mgélhetésüket egyenesen a kereskedőknek köszönik, mert a Pestről és Bécsből hozott kereskedelmi bőrök hiányában munka nélkül maradnának."' Az 1872. évi ipartörvény 83. paragrafusa kimondja a céhek megszüntetésiét. 115 A végrehajtás azonban igen körülményes. A minisztérium és a soproni kereskedelmi és iparkamara öt évvel a törvény kihirdetése után sem alkothat hű képet a/ tényleges helyzetről. A Fölclmívelés-, ipar- ós kereskedelemügyi miniszter 1877. február 9-<én kelt 492. sz. levelében írja: „azon sajnos tapasztalatra jöttem, hogy a kezdetben jelzett viszonyok a törvényhatóság területén legnagyobbrészt még mindig rendezetlenül léteznek." Ugyanitt szorgalmazza az ipartestületek felállítását, de „egyetlen egy társulatról sincsen a kimutatásban szó oly érelmében, hogy az már törvényesen megalakult volna; annál több van, azonban a künutatásban oly eset felvéve, hol a volt cze'a átalakulásban áll; söt oly esetekre is találhatni,, hol a czéhekröl az mondatik, hogy még nem oszlottak föl; a volt czéhvagyonok pedig sem a czéhek, sem a hatóságok részéről nem történt meg a végintézkedés." 11 ' 3 A vármegye és a céhek elmarasztalása azt a látszatot keltheti, hogy közigazgatásunk közömbösen, céheink pedig ellenségesen viselkedtek a cének helyébe lépő ipartestület ellen. 117 Röviddel a törvény megjelenése után 88 cé hűnk ipartársulatot akart alakítani, de jóváhagyott alapszabállyal még három év múlva sem rendelkeztek. Elsőként a simontornyai ipartársulat, alakult meg. azonban már „zsenge korában feloszlásnak indult". Alapszabályukat íélterjeszlették a minisztériumhoz, de az visszaküldi a hiányok pótlása miatt, és a, simontornyai iparosok nem szorgalmazták tovább. „A kisebb községben létezett czéhek tagjai pedig ezideig azért nem alakítottak ipartársulatot, mert tagjaik nagyobb száma iparát csak a téli időszakban szokta gyakorolni, amiért is társulat tagjává lenni nem tartjeik érdemesnek" —- vallja 1877-ben a gyönki szolgabíró. I!8 A felsorolt céhek tagsága faluhelyen nem sok értelmét látja, az ipartestület felállításának. Egyrészük szántóval, szőlővel rendelkezik, másrészük szőlőkötözéssel, uradalmi aratással, csépléssel és feles földműveléssel tartja fenn magát. Tanult szakmájukat csak a téii időszakban gyakorolják, akkor is meglehetősen gyár kereset mellett. A nagyobb települések céhiparosai helyenként ipartársulatba tömörülnének, de miután alapszabálytervezetük nagyon sokban hasonlít a céhszabályokra, ezért sorra visszaküldi a minisztérium „kiigazítás" végett. Ez a huzavona méginkább fékezi a társulatok megalakulását, ós számos helyen úgy gondolják, hogy meg lesznek ipar társulat nélkül is. A megyei főszámvevő Tolna megye egyik legrégibb ©éhéről, az 1719-ben alakult Felső-iregi molnároéhről ezt írja: „Az alakuló félben levő új ipartársulat felterjesztett alapszabályai nem hagyatván helyben, azok újabbi felterjesztését boldogabb időkig elhalasztják", w A megye 150 céhéből 1875. őszéig 119 céh oszlott fel, de ipartársulat alakítását csak 68 céh jelezte. Ezek közel egyötödét a szekszárdiak képezték, ahol mind a 12 céh hajlandóságot mutatott az átalakulásra. Dunaföldváron a takácscéh kivételével mind a) 10 céh bejelentette, hogy ipartestületet szervez. A bonyhádi hat vegyescéhl közül viszont csak a molnárok és sütők terjesztik fel ipartestületi alapszabály-tervezetüket, a többi feloszlott,- s úgy vélte,' hogy társulati élet nélkül is folytathatja iparát. A megye községednek fele nem rendelkezett önálló céhekkel, egyrészükben ugyan laktak céhtagok, de azok vala303
