Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

Ezek az adatok a mohamedán lakosságot nem foglalják magukban, mivel az utóbbiak a számlálások alapját képező fejadó-defterekben nem szerepelnek. Számuk pedig jelentős lehetett. Dur Ali iszkenderiai bég jelentéséből tudjuk, hogy 1564-ben „Tolna városában a muzulmánok annyira megsokasodtak, hogy a jövő-menők számára szállóház van, s fürdőre is szükségük van".

m A bég állítását a magyar források is megerősítik. A tolnai bíró előadása szerint 1565-ben Tolnán nem kevesebb, mint 200 ház volt mohamedánok birtokában.

133 A bátaszékiek ugyanekkor azt jelentik, hogy városukban 16 keresztény telek mellett 13 rác és török kézen levő telek van.

134 A nagy alföldi és Duna—Tisza közi mezővárosok fejlődésében döntő szerepet játszott egy negatív tényező: a kisebb települések pusztulása. Lakosságuk a mezővárosokba húzódott, pusztává vált határukat a mezővárosok bérelték.

135 Nyilván a Duna jobb partján is sokan a mezővárosokba költözködtek, hiszen azok népessége általában nem csökkent, hanem inkább növekedett, ezen a területen azonban mégsem a környék pusztulása okozta a mezővárosok kiemelkedését. Tolna nagysága a legnagyobb magyar városokéval vetekszik. Mellette a Bátáig terjedő alig 40 kilométeres Duna-szakaszon három olyan mezőváros szorong, amelyek lélekszáma a legpesszimistább számítások szerint is megközelítette az egyenkénti 1000 főt (Báta, Bátaszék, Ete). A városok közvetlen közelében elhelyezkedő falvak sem mutatták a katasztrofális hanyatlás képét. A Tolnával szinte határos Faddon 1572—73-ban 190 (!); a közeli környék falvai közül Öcsényben 55, Ebesen 77, Decsen (Asszonyfalvával) 87, Dápén 63, Hencsén 60 adófizetőt írtak össze. A Paks-környéki falvak is megőrizték népességük jórészét: az 1570-es években Gyapán 60, Szentgyörgyön 140, Bölcskén 105 fő adózik. Láthatjuk, hogy nem egy falu nagyobb lakossággal rendelkezett, mint a kisebb mezővárosok.

136 Ezeknek az adatoknak a felsorakoztatásával nem akarjuk azt a benyomást kelteni, mintha a török uralom és az állandó hadakozás nem járt volna káros következményekkel a népességszám alakulására. Ellenkezőleg; a viszonylag nagy népsűrűség is csak árnyéka lehetett az 1526 előttinek. Dernschwam, aki 1555-ben utazott keresztül Tolna megyén, Szekszárd táján felégetett, elhagyott faluhelyeket látott, hihetőleg a háborús időszak szomorú emlékeit."

7 Néhány helység hosszabb-rövidebb tetszhalál után újranépesült: Csatárt, Murgát, Pélt, Kurdot lakóik csak 1559—1560-ban szállták meg újra.'

33 A lakott helységeken belüli telekpusztulás ábrázolásához a szigeti urbáriumok adatait használtuk fel:

139 _ 29