Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Szilágyi Mihály. A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig • 267

Hitelintézet JelzálogVáltó Jelzálog Váltó állomány aránya % Bonyhádi takarékpénztár 201 113 75 196 73 27 Dunaföld vári takarékpénztár 33 190 188 432 15 85 Paksi takarékpénztár —• 126 468 — 100 Szekszárdi takarékpénztár 559 329 452 839 56 44 Bonyhádi segélyegylet 177 320 — 100 — Paksi önsegélyző egylet 256 830 — 100 — Szekszárdi népbank 940 49 810 2 98 Tolnai kölcsön segélyző 265 320 — 100 — összesen: 1 494 042 892 745 63 37 A XIX. század hatvanas éveiben megjelentek a segélyegyletek. A soproni kereskedelmi és ipari kamara 1865. évi 301. számú levelében a legtöbb •egylet keletkezését 1861. évre teszi, de „ezen tudomása annyira határozatlan, mivel alaposan gyanítható, hogy még más helyeken is létesültek hasonnemü pénzintézetek, amelyekről semmi ismerettel nem bír". Egyébként „illyes egyletek alakítása áttalán mindenhol üdvös jelenségnek tekintendő."

9 A bonyhádi segélyegylet alapszabályát felülbírálva a Helytartótanács felfigyel arra, hogy az egylet alapszabálytervezete csak jelzálogkölcsönök folyósításáról tesz említésit, ezért javaslatot tesz a fcölcsönüzletre vonatkozó rész három osztályra való bontására, úgymint az adósleveles kölcsönök, váltóelőlegek, kézizálogra adandó előlegek.

10 A hitelintézetek létesítését a hatóságok is támogatják. A bonyhádi főszolgabíró főként a helyi iparosok érdekeiij húzza alá. Elismeri a szekszárdi takarékpénztár jelentőségét, de az — tudomása szerint — csak birtokosoknak és néhány vagyonos kereskedőnek nyújt kölcsönt, a kisebb telkek tulajdonosai és az iparosok a helybeli uzsorahitelre szorulnak, amely a kamatok nagysága miatt gyakran egész keresményüket felemészti, ezért óhatatlan a segélyegylet felállítása." Bejegyzés, könyvvitel, kereskedelmi jogviszony. A XIX. század közepéig kereskedőink nagy része a fogyasztókat lakásukon keresték fel és niem egy esetben szinte családias kapcsolatot teremtettek velük. A fogyasztókkal való találkozás másik jellemző formája a vásár volt. A század második felében egyre sűrűbben találkozunk olyan törekvésekkel, hogy a kereskedő felhagy a vándorlással és házalással, helyette állandó telephelyű üzletet nyit, s ott várja a! vevőt. Az! ilyen 'kereskedők arra törekednek, hogy a vevők keresletét annak szűk keretei között a boltban elégítsék ki. Elemzett korunk kereskedelme kétarcú, a gazdag boltosok mellett még több száz házaló is részt vesz a forgalom bonyolításaiban. A nagykereskedő utcájában névtelen házalok, gucsóberek és gyolcsos tótok cipelik és kínálják hátizsákjukból készpénzre silány árujukat, míg a tekintélyes boltos kereskedők kénytelenek jelentős engedményekkel és többnyire hitelben eladni árukészletüket. A dombóvári, hőgyészi, paksi és dunaföldvári termény-, bor- és fakereskedők a vasúti ós dunai árufuvarozásban jelentős szerepet játszanak, miköz271