Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

Liszt 1876-ban a következő kedves sorokat írja Augusznak: „Legjobb emlékeim és érzéseim az ön szekszárdi házához fűznek... Szeretnék újra ott lenni és ott szívből csevegni, muzsikálni családiasán." Erre a levélre válaszolva a báró 1876. július 17-én újabb bizonyítékát adja Liszt iránti hódolatának és barátságának: „Drága tisztelt Barátom! Utolsó írásod szavai »-legjobb emlékeim és érzéseim az ön szekszárdi házához fűznék« régi emlékeket ébresztett bennem — első találkozásunk óta bennem gyökerező, soha nem lankadó meg" győződésemet, hogy Te Magyarországnak ugyanaz légy, mint Perikies volt a görögöknek, Horacius és Vergilius a rómaiaknak, Dante és Michelangelo Firenzének és Itáliának. Legnagyobb költőnk Vörösmarty és Garay osztoztak lelkesedésemben. Neked kell a nemzet lelkét áthatni, harmóniáddal tettekre lelkesítve, egyesíteni; minap épült itt számodra a piedesztál és a miniszter adott kifejezést az ország óhajának, hogy tanítványaidban is gyújtsd föl a Prometheus szikráját — míg saját műveid Neked és népednek a halhatatlanság koszorúját biztosítják. S ahogy leveled végén mondod »remélem, hogy 1877-ben ez az Akadémia teljes tartalmat és formát nyert«, ugyanezt a reményt és meggyőződést találod meg bennem is. 30 éve annak, hogy 1846-ban Szekszárdot első látogatásoddal megtisztelted — utána 1865 és 1870 mennyi állomása előrehaladásunknak! Ha a nagy bayreuti ünnepségek végetérnek, baráti szavaidnak: ^Szeretnék újra ott lenni és ott csevegni, muzsikálni szívből, családiasán^ eleget tehetnél és még római utazásod előtt együtt ünnepelhetnénk szekszárdi elvonultságodban a nagy művészi események emlékét. És ha még mindig az a terved, hogy házamat Bartolini művével felmagasztald, ünneplésen elhelyezzük őt a neki szánt fülkébe. Szembe vele a te dalnokod Garay lenne: N. Vaj idővel majd' elkészíti mellszobrát. Boldogult atyám Garayt kora ifjúságától atyailag támogatta .. ,

85 Erre a levélre Liszt nem is felelhetett másképp, mint a meghívás elfogadásával. Mikor a Zeneakadémia második tanévére 1876. október 15-én újra Pestre érkezik — még mielőtt komolyabb munkába kezdene — leutazik Szekszárdra — tíz napig tartó (október 21—31) látogatásra. Ezzel fejezi ki háláját Augusz fáradozásaiért, melyek évek során, lankadás nélkül arra irányultak, hogy Liszt Ferenc úgy szolgálhassa a magyar zenekultúrát, hogy ez az adott körülmények között az ő világraszóló nagyságához mérten a legméltóbbnak látszott. A másik levél 1876. október 26-án kelt, amelyben Liszt Wittgenstein hercegnének számol be szekszárdi látogatásáról: Augusz hírt adott már arról, hogy milyen jól érzi magát nála. Háza nagyon csendes, kényelmes, kitűnően karbantartott. Jelenleg negyedszer jött ide: először 46 nyarán, azután 1865-ben a Szt. Erzsébet pesti előadása után és 70 augusztusában, a háború idején. Ez utóbbi itt-tartózkodása döntötte el Pesthez való kötöttségét, amire ő egyáltalán nem gondolt, — de a vox populi határozott megnyilatkozására elfogadta a megtiszteltetést és a szolgálatot. A lényeg számára a következőkben foglalható öszsze: Magyarországon született, tehát illő, hogy — legyen az akármilyen kevés — itt szolgáljon valamivel, a zenei tehetségével. Hazafiságát nem frázisokkal, hanem a kötelességek gyakorlásával bizonyítja.

68 Liszt hat év távlatából maga igazolja, hogy az 1870. évi hosszú szekszárdi látogatása érlelte meg állandó magyarországi működésének gondolatát. Ez az itt-tartózkodás hozta felszínre az erre vonatkozó közóhaj megnyilatkozását, amelynek kezdettől fogva Augusz Antal volt a Spiritus Rectora. Erre utal17 Tanulmányok Tolna megye történetéből 257