Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

Mihály napjára, a templom felszentelési ünnepére elküldeni miséjét („ma Messe Séxardique"). Mindjárt hozzáteszi, haladékot kér, mert jelenleg semmiképpen sem tudja megírni, annak ellenére, hogy ezt baráti és becsületbeli adósságának tekinti. Az a terve, hogy egy kedvező alkalommal, náluk Szekszárdon, az ő kedves kis prófétáinak ihlető közelségében fogja megalkotni művét. Addig is míg ezt a jövő évben megbeszélik, mélyen meghatja az a megtiszteltetés, hogy medaillonja a templom kórusát díszíti. Ez a hely sokkal inkább az ő kedve szerint való, mint sok más kitüntetés, s ha tőle függne, a közeli temetőben választaná meg végső nyughelyét.

53 Augusz ezek után már nem számíthatott arra, hogy a templomot Liszt miséjével avassák fel, így az ünnepélyes felszentelés enélkül történt meg, 1868. szeptember 25-én. Lisztet nagyon bántotta, hogy miséjét nem tudta a kitűzött időpontra megírni, ezért erre a kérdésre a templom felavatása után is visszatér. Az ügy újabb fordulatot nyert Liszt elhatározásával, hogy egy négyszólamú férfikarra írt, régebbi miséjének új átdolgozását, — mely nemsokára Párizsban jelenik meg — átengedi a szekszárdi dalárdának az új templomban való bemutatásra. Öhaja határozottabb formát ölt, amikor ezt a bemutatást a templom felszentelésének évfordulójára szánja, egyszerű orgonakíséret mellett. Véleménye szerint az előadáshoz elegendő volna ötventagú, jól kiválasztott énekesekből álló férfikar. Az énekszólamokat idejében el fogja küldeni, és kötelezi magát az utolsó próbák személyes vezetésére is. 1870 tavaszán Liszt már arról értesíti Auguszt: férfikari miséje Párizsban már megjelent, partitúráját rövidesen küldi, hogy az énekszólamokat kimásoltathassák. Hangsúlyozza, lehetőleg jó kottaolvasó és tisztán intonálni tudó egyéneket válasszanak ki. Abban az esetben, ha száztagú énekkart nem tudnak összehozni, megelégszik hatvantagú kórussal is. Harminc-harminc tag szükséges a tenor és a basszus szólamok ellátására. Reméli bevezetésül Reményi eljátssza majd a Koronázási Mise egy részletét.

54 Megállapíthatjuk, hogy Liszt külön misét nem írt Szekszárd számára. Egy régebbi miséjének új átdolgozását viszont határozottan arra szánta, hogy alkalmilag az Újvárosi templomban kerüljön bemutatásra. Ezt a művét leveleiben már állandóan szekszárdi misének nevezi. Az előkészületek erre a bemutatásra tényleg megtörténtek. Erről a legszakavatottabb zenei fórum, az Ábrányi Kornél szerkesztésében megjelenő Zenészeti Lapok híreiben bőven olvashatunk. Ügy látszik, a szekszárdi dalárda nem volt képes a feladat megoldására, mert a lap 1870. július 24-én arról számol be, hogy a budai ének és zeneakadémia férfikara által a próbák a napokban már megkezdődtek. A vokalmisét a fent nevezett egylet negyven férfitagja által a Szekszárdon valószínűleg október 2-án tartandó templomszentelés alkalmával fogják előadni. Egy későbbi számban (szeptember 18.) arról értesülünk, hogy „a budai dalárda f. hó 24-én utazik le Szekszárdra testületileg, hogy ott Liszt vokál-miséjét adja elő, melyet a Mester a szekszárdi új templom beszentelési ünnepélyére szerzett. Az ünnepély szeptember 25-én megy véghez, melyre a fővárosi művészvilágból is számosan leutaznak." Ujabb értesítés jelenik meg Siposs Antal tollából (szeptember 25.) aki szeptember 26-át jelöli meg, „amikor az új templom felszentelése alkalmából a budai dalárda jeles tagjai adják elő Liszt miséjét." Végülis mi lett a nagy beharangozás eredménye? Az utolsó hír így szól (október 2.): „A szegszárdi új templom felszentelése s ezzel kapcsolatban Liszt Ferenc miséjének előadása is, melyre a budai dalárda és ének akadémia készült 252