Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Hadnagy Albert- Prahács Margit: Liszt szekszárdi kapcsolatairól • 219

törő munkája. Liszt születésének 100. évfordulója alkalmából (1911) saját költségén adta ki a művész Augusz Antalhoz írt 117 levelét. Csapó magyar és német kiadásban jelentette meg művét, még pedig olyan módon, hogy a leveleket mind a két kiadásban csak eredeti nyelvükön, azaz német és francia nyelven közli, míg a könyv címe, az előszó, az „Emlékeimből" c. bevezető és jegyzetek az egyik kiadásban magyar, a másikban német nyelvű. Utóbbi kiadás megkönnyítette a munka külföldi elterjedését, de a magyar kiadásban a levelek lefordításának mellőzése, tartalmuk szélesebb körű megismerésének nagy mértékben gátat vetett. Csapó kiadványa bevezetésében liszttel kapcsolatos személyes élményeit, emlékeit tárja elénk. Megtudjuk, hogy 1865- nyarán Rómában ismeri meg a Mestert ,amikor Augusz ajánlólevelével kopogtat Liszt Monté Marion levő kolostori lakásán. Ezután Pesten is találkoznak, s Csapó Vilmos családjával együtt csakhamar Liszt szíves vendéglátói és barátai közé tartozik. Ezek a személyes érintkezések a szem- és fültanu sok értékes adatközlését tették lehetővé, de adósunk maradt azzal a pontossággal, amely elengedhetetlen feltétele egy tudományos szempontból is hiteles kiadásnak. Csapónak nem is volt más szándéka, mint hogy az akkor még Augusz Antal unokájának, báró Schell Józsefné született gróf Sigray Klárának birtokában levő teljes levélanyagot — a nagy értékű Liszt-dokumentumokat — megmentse a feledéstől, vagy az esetleges elkallódástól.

7 A tartalmi feldolgozását, kommentálását, amely történeti szempontból és elsősorban magyar vonatkozásaiban rendkívül gazdag és értékes anyagot tárna fel — Csapó a zenetörténészekre hagyta. Sajnálatosi, hogy így, e levelekből az a számtalan esetben bizonyítható történeti tény, miszerint Liszt állhatatosan ragaszkodott újonnan megtalált hazájához és, hogy egyszer s mindenkorra félreérthetetlenül magyarnak vallotta magát, — mind a mai napig kiaknázatlan maradt. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ez a nagyértékű levélgyűjtemény milyen mértékben járul hozzá Szekszárd zenetörténeti jelentőségéhez. Liszt Szekszárdra címzett 117 levelének jelentős részében szól a kis várossal kapcsolatos személyes és művészi ügyeiről. Már magába véve ez a tény is beírta Szekszárd nevét a hazai és a nemzetközi zenetörténet lapjaiba. Ezen az alapvető írásbeli emléken kívül a Tolna megyei Levéltár még sok olyan levelet és iratot rejteget, amelynek Liszt éetével és művészetével közvetlenül vagy közvetve összefüggenek. Ide tartozik a közelmúltban felfedezett Augusz Anna naplója is, Liszt 1865- évi szekszárdi látogatásának bájos közvetlenséggel megörökített emléke. Az egykori Augusz-kastélyban már csak nehezen találjuk meg Liszt lakosztályának nyomait: a korabeli szalon, ebédlő, vendégszobák sok változáson mentek már keresztül. A park százados fái közül vajon hány van még, amely árnyékát vetette Liszt lépteire? A Remete kápolna, az újvárosi templom, az utóbbi kórusán, az Augusz-ház falán és a vármegyeházán elhelyezett Liszt-emlékművek hirdetik csupán, hogy itt járt, itt alkotott, itt hangversenyezett Liszt Ferenc. A márványbavésett emlékeken túl kívánt e sorok írója újabb emléket állítani sok esztendős fáradtságos munkájával Lisztnek szekszárdi kapcsolatairól, a Tolna megyei Levéltár gazdag anyagának tükrében. 222