Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

a külszínen való munkavégzés, ahol kevesebb bért kapott, mint az állandóan külszínen dolgozó munkás.

282 Ezek a „lehetőségek" azonban lényegileg a munkaidő burkolt meghosszabbítását jelentik. Feltehetően ennek is tulajdonítható, hogy Szászváron 1904—1907 között a munkáslétszám csökkenése ellenére a termelés mégis emelkedik. 1904-hez viszonyítva a munkáslétszám 1905-ben 17,5%-kal csökkent, a termelés viszont 4,4%-kal emelkedett. 1906-hoz viszonyítva a munkáslétszám 1907-ben 3,2%-kal csökkent, a termelés emelkedése viszont 9,5%-os. A munkásság kilátástalan helyzetébe nem tudott és nem is akart belenyugodni. Ezért a harcot választotta. 1905-ben a bányavidéken sztrájkok robbantak ki. Ezek kitörése összefügg az 1905-ben kirajzolódó forradalmi válsággal, melynek hatására mind az iparban, mind a mezőgazdaságban országos méretű sztrájkmozgalom bontakozott ki. A sztrájkmozgalmak sorát az 1904 évi nagy vasutassztrájk nyitja meg. 1904-ben a sztrájkhullám megyénket is eléri. Ekkor kerül sor a szekszárdi nyomdászok sztrájkjára.

283 A Szociáldemokrata Párt megyénkben is aktivizálódik. Az 1905-ös választásokon a párt 71 jelölttel képviseltette magát.

284 1905 nyarán aratósztrájkok sorozatára kerül sor a tamási és a simontornyai járásban, melyek során a tamási járási Meggyes pusztán a csendőrség fegyverét is használja.

285 A sztrájkmozgalmak elérik a bányavidéket is. Elsőként a szászvári bányászok hagyták abba a munkát 1905. augusztus 8-án. A sztrájk kitörése összefügg a pécsi bányák általános sztrájkmozgalmával. Pécsi bányamunkások jelentek meg a bányavidéken, így Szászváron és Nagymányokon, s felszólították a munkásságot a munka beszüntetésére. A sztrájk Szászváron általános jellegű volt. A „munkát valamennyi munkás, a községekből jövők és letelepedettek egyaránt" beszüntették.

28

* Augusztus 9-én a munkásság képviselői és a bányaüzem képviselői között tárgyalásokra került a sor. A munkások követelései a következők voltak: 1. 12 óra helyett 8 órás munkaidő bevezetése. 2. A vájárok alapbérét, mint minimális keresetet 270 fillérben kell megállapítani. 3. A szászvári társpénztár a társulat más üzemeinél lévő társpénztárakkal egyesüljön. A társulat a munkások követelését kénytelen volt lényegileg elfogadni. Elfogadták a munkaidőnek 8 órában való megállapítását, azonban kikötötték, hogy a be- és kiszállítási idő nem számít be a 8 órába, és hetenként két dupla műszakot tartoznak a munkások végezni. Kikötötték továbbá, ha a munkaadóra a 8 órás munkaidő hátrányos lenne, akkor a 12 órás munkanapot ismét életbe léptetik. A munkásság második követelésére vonatkozóan kijelentették, hogy minimális bért nem biztosíthatnak, azonban a régi alapbéreket megtartják a 8 órás műszakra is. A társulat kikötései a munkások követeléseit illetőleg (ha a 8 órás munkaidő hátrányos, akkor ismét bevezetik a 12 órás munkanapot, két dupla műszak tartása, minimális bér megtagadása) világosan mutatják szándékát. Alkalmas időpontban a 12 órás munkanapnak visszacsempészése. Hogy ez mégsem történt meg az a munkásság további harcának, ellenállásának köszönhető. A munkásság harmadik követelésére a válasz: hogyha „a többi társpénztárral megállapodást tudnak kötni, a dolog rendben van."

287 14* 211