Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167
keresetkiegészítésnek tekintették, hiszen „Nagy-Mányok áldott földjének szerencsés népe földművelésen kívül egyéb keresetmódra nem szorul." 204 Azonban a szőlők pusztulása miatt átmenetileg rákényszerült. Ez a kettősség a mezőgazdasági környezetbe ékelődött bányavidéken különben is jellemző volt. E ketősség felszámolására irányuló törekvés vezette a vállalkozókat akkor, amikor hozzákezdtek a bányatelepek kiépítéséhez. A bányászkolónia kiépítését Szászváron már 1882-ben megkezdték. Ezt barátságtalan, csupasz területen a községtől mintegy 2,5 km-re, az üzem közvetlen közelében építették ki. Az 1890-ts években az építkezés nagyobb üteművé válik, s a barátságtalan környezetet igyekeztek fásítással vonzóbbá, elfogadhatóvá tenni, hogy a munkásság letelepedési kedvét ezzel is növeljék. 1890-ben építették meg a bányatelepen az iskolát is. 203 Mázán is ebben az időben kezdték meg a kolónia kiépítését. Narymányokon a bányatelep építését 1891—92-ben kezdték meg. Riegel erre a élra már 1889-ben megvásárolta a községtől a szükséges földterületet. 20 ' Ekkor í vasúti töltés mellett 6 munkásházat építettek. 1899-ben a telep bővítésére terült sor, és 4 munkásházat építettek. 207 E házak, melyek még ma is állnak, 1 konyhából és 1 szobából állnak, kert azonban nem tartozott hozzájuk. Az ütiszteknek és tiszteknek külön házakat emeltek. Az első altiszti lakást szinén 1899-ben építették meg, mely 1 konyhából és 2 szobából állott. Ugyanebien az évben kerül sor az első tisztilakás megépítésére is, mely 6 helyiségből állott. Ebbe 1900-ban Szinger üzemvezető költözött. 208 A bányászság kolonializlásával a cél nyilvánvaló: „Ennek előnye, hogy a munkásság a bánya közelből kerül ki, ami a munkásvándorlást a legkisebbre csökkentette." 209 A vállalkozók tehát a munkaerővándorlást a bányatelepek kiépítésével igyeketek meggátolni. E törekvések részben sikerrel is jártak, hiszen a munkás rost már nemcsak bányászként, hanem lakásbérlőként is függött a vállalkozóul. A kilakoltatással való fenyegetőzést több esetben fel is használták az igagatóságok a munkásság elégedetlenkedéseinek letörésére. A kilakoltatás külöiben sem volt üres fenyegetőzés. A munkaképteleneket az igazgatóságok ki islakoltatták úgy, hogy azok kénytelenek voltak valamelyik hozzátartozójukhozköltözni. Ilymódon az 1 szoba, konyhás lakásokban többször két, sőt, háromcsalád is lakott együtt. Mr a bányatelepek kiépítésének módjánál tapasztalható bizonyos kasztszerű 'Ikülönítettség is. A tárgyalt időszakban ugyanis már világosan kirajzolódik z alkalmazottak közötti rétegződés. Legfelül álltak a műszaki emberek, ménökök, geológusok csoportja, melyet követett az altiszteké, majd legvégül aszámban legnagyobb, a legnehezebb körülmények között élőké, a bányamunasoké. A legnehezebb és legveszélyesebb munkát a föld alatt dolgozók végetek. A Tolna megyei Közlöny 1895. szeptember 1-i és szeptember 8-i száma iportot közöl Bánya járás címmel a nagymányoki bányáról, az ottani életviszayokról, munkáról. A riport részletei érzékeltetik, milyen körülmények köött voltak kénytelenek a bányászok munkájukat végezni. Idézzük tehát! „Nics meg az a pajzán jókedv és dal, mely a fönn munkának oly hű kísérője. Midegyik alak szótlan — a hány csille, annyi ember — s mégis emberi hango csak akkor hallunk, midőn gyors egymásutánban fölhangzik előttünk a "-Gick auf!•« .. .A talaj sűrű sárral és vízzel borított... Kényelmes előrehaladáunkban már megakadályoz az alacsony boltozat, mely legtöbb helyen csak rélyen meghajolva enged tovább bennünket... A széntelepek helyé199
