Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

az Észak-Magyarországi Egyesített Kőszénbánya Rt. tokodi bányájánál dolgozott bányamérnöki beosztásban. Innen kerül 1896 áprilisában Nagymányokra. Az üzemet 1918-ig vezette.

163 Szinger megjelenése együtt járt az üzem további korszerűsítésével. Az ő nevéhez fűződik a bányának forgóáramú villamos hajtással való ellátása. Az erőmű létesítéséhez Isbary is hozzájárult, és így Szinger erre a célra a községtől és magánosoktól 1897. május 2-án 74 négyszögöl területet megvásárolt, ölenként 60 krajcáros áron.

11

" Az erőművet 1898—99-es években építették meg, mely 3 db Cornwal kazánból, 1 db 80 lóerős kipufogó fekvő gőzgépből és egy 3x300 voltos Ganz-féle generátorból állott. Az erőmű elsősorban a bányabeli szállítóvitlák és szivattyúk motorainak meghajtását szolgálta, s mint ilyen az ország egyik legrégibb váltakozó áramú erőátviteli berendezése volt.

1

*

3 A bányaüzemnél tehát gőzüzem nem is volt, hanem a mélyművelés megkezdésekor az első gépek már villamosenergiával lettek meghajtva. A bánya azonban továbbra is csak természetes szellőztetéssel bírt, ami a bányában dolgozók életét a fennálló sújtólégveszély miatt állandóan veszélyeztette. A bányában lefektetett fa és vas szállítópályák aránya az előző időszakhoz képest kedvezően alakult, mivel az utóbbiak hossza meghaladta a fa szállítópályák hoszszát. 1880-ban levő szállítópályák 3230 méteres összhosszából a vas szállítópályáké 2770 métert, a fa szállítópályáké csupán 460 métert tesznek ki.

188 Az üzem technikai fejlesztése ellenére azonban a fentiek vonatkozásában a nagymányoki üzem elmarad akár a szászvári, akár a váraljai mögött. A szászvári bányában az említett időszakban találunk még ugyan fa szállítópályákat, azonban arányuk már 1882-ben is kedvezőbb volt a nagymányokiénál. Nagymányokon a szállítópályák az összesnek 14,2%-át, addig Szászváron csak 11,1%-át tették ki. Váralján pedig fa szállítópályáikat már 1882-ben nem is találunk.

167 A váraljai szénterületen a „Viktória" társulat a brikettgyártás felhagyása után továbbra is folytatta a bányászatot. Termelése 1882-ben 29.281 q~át

í<s

\ 1891-ben pedig már 49.657 q-át tett ki.

169 A bányászatot azonban nem folytatta már sokáig, mivel a DGT és a szomszédos nagymányoki üzem együttes versenyével megbirkózni nem tudott. Ezért bányáinak jórészét, s így a váraljait is 1894-ben átadta a DGT-nek.

170 A váraljai szénterületen a DGT mellett a Bank-Actien-Gesellschaft für Montanindustrie német finanszírozó vállalat is terjeszkedett. Megszerezte a bonyhádi Rosenfeld-féle telepeket, továbbá a varasdi, nádasdi, hidasi, zsibriki, ófalusi és apáti községi szénterületeket is. A szénterületek feltárására, művelésére részvénytársaság, a Délmagyarországi Rt. jött létre. A társulat alaptőkéje 4 millió korona volt. A Montanindustrie mellett a másik alapító vállalat a Budapesti Bankegyesület volt, amely az Erlanger bankház magyarországi érdekeltségébe tartozott. A helyi igazgatóság Bonyhádon székelt, és az igazgatói tisztet Schubert Hugó bányamérnök töltötte be.

171 A tőkeerős vállalatnak Tolna megyében való megjelenésétől a megyei törvényhatóság a megyei kőszénbányászat további fellendülését remélte: „Bonyhádon vállalat alakult részben berlini tőkével, mely Tolna és Baranya megyék több községének területén, egyelőre: Várasd, Nádasd, Zidasd, Váralja, Csibrák, Öfalu, Apáthi községek területén szénbányákat nyittat s ezeket erélyesen fogja míveltetni. A nevezett községeken kívül, egyéb községekkel is folynak a tárgyalások a bányászatot biztosító haszonbérleti szerződések megkötése iránt."

172 Az „erélyes míveltetésre" azonban sor nem került, még kuta195