Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

A főerőket Balogh Ádám vezette. Átkelésük egy-két nappal az előhad után, tehát 15-e körül történhetett, mert Heister 1710. július 19-én Érsekújvár alól jelenti Savoyai Jenőnek, hogy Balogh Ádám 12 zászlóval a ráckevi szigeten át Dunántúlra tört, de nem hiszi, hogy ha a horvát hadak már átjöttek a Dráván, soká tarthatja magát, hiszen minden vár őrséggel van ellátva.

340 A harmadik hullám augusztus elején nyomult át a Dunán.

341 Balogh Ádám tehát visszatért szülő- és lakóhelyére, ahol éveken át sikeresen harcolt a császáriak ellen. Mintha érezte volna azonban, hogy utolsó útjára indul, 1710. május 4-én elkészítette végrendeletét.

342 Bár a kuruc csapatok egész a Rába vonaláig hatoltak előre, kisebb csetepatékban több németet és labancot elfogtak vagy megöltek, mégis csakhamar rá kellett döbbenniök: a felkelés életre keltésének hiányoznak a feltételei. 1710. augusztus 10-én kelt levelében Balogh Ádám világosan megírja a fejedelemnek: „az magunk jöldét nem úgy találtuk, az mint reménlettük vala", mert az ellenség megszaporodott, „hogy meg nem állhatunk neki, hanem éjeli nappali szüntelen való nagj nyughatatlansággal fáradsággal köll lappangnunk, hol erdőn, hol mezőn, melljet észre vévén az földnek lakosai sem hajúinak úgy mint az elüt, gondolván, csak portaképpen jöttünk lég jen által.. " Ugyanaznap Palocsay György is beszámol útjáról a fejedelemnek, s egyúttal elmondja, hogy kísérletet fog tenni Simontornya elfoglalására.

343 A nyugat felől közeledő Palocsay 1710. augusztus 11-én éjjel úgyszólván teljesen megsemmisített egy 200 lovas németből és 70 rácból álló ellenséges csapatot, amely Hídvég felől útban volt Pincehely irányába. Augusztus 15-én pedig rohammal elfoglalták az újpalánkai sáncot, a hidat felégették, az őrséget elfogták és elűzték. Aznap Szekszárdon állomásoztak a kurucok, portáik pedig Tolna alatt próbálkoztak. Talán ekkor, ennek a sikeres akciónak a következtében jutott a kezükre Simontornya vára is, amely azonban a következő katonai eseményekben már nem játszott szerepet.

344 Balogh Ádám a hídvégi és újpalánkai összecsapás után elvált Palocsaytól, s még egy kísérletet tett arra, hogy Nyugatdunántúlt felkelésre bírja s ezért Vas és Sopron megyébe vonult, Utjának eredménye azonban csak Kőszeg — értelmetlen és a kuruc mozgalom elszigeteltségét bizonyító — felégetése lett. Bár a császáriak nagyobb katonai erőt nem mozgósítottak, a Dunántúlon tevékenykedő kuruc csapatok helyzete mégis egyre reménytelenebbé vált. Sokan hazatértek és elfogadták az új helyzetet; aki tudott, mint pl. Palocsay, átmenekült a Dunán, többen elestek, s 1710 októberében Balogh Ádám már csak maroknyi csapattal maradt. Ügy látszik, ő is elszánta magát, hogy elhagyja Dunántúlt. A Balaton déli részétől Tolna megye felé vette útját, nem lehettek száznál többen. Petrasch császári ezredes csapatai október 29-én Szekszárdnál körülfogták és rövid, egyenlőtlen küzdelem után megsemmisítették a lerongyolódott, éhező, rosszul felfegyverzett és teljesen demoralizált kuruc csapatot. A legtöbben elestek, mindössze nyolcan estek fogságba, köztük Balogh Ádám is. A császár iránti hűségeskü letételével még megmenthette volna életét, s jómódú középbirtokosként élhetett volna tovább, ő azonban életének ebben a legnehezebb szakaszában is hű maradt politikai nézeteihez. Ezért kellett meghalnia 1711. február 6-án a budai vérpadon.

144 Balogh Ádám elfogása után Simontornya összelőtt bástyáit is otthagyták a kurucok, és ezzel Tolna megye földjén végetért a szabadságharc. Néhány magányos katona bujdosott még az erdőkben, de azután vagy hazatért falujába, vagy a császáriak és a megyei hajdúk kezére jutott. A kurucmozgalom 153